Vers

Hinta

Március 28. 1. ide-oda, föl-le, újra-újra –tengelyén a múltnak ott az újak;nélkülem a hinta hol sem volna. 2. most repülök ki! ne tarts! – és vissza…akaratom, tettem, szabadságom –… ez se jobb: csak vallás – “gravitácjó”,hiába is lennék ateista. 3. [… Tovább]

Vers

Temetői dadogás

Gulácsy Lajos : A halál sziklája   Halálhangot hord a szél, panelfalba botlik – él. – Feltámadunk!– nyögi el. A hullaház nem felel. Krisztus a keresztfán sebeit nyaldossa. Testén száradt vér. Test-vér. Feketére vált vörös. A körforgás örökös. Döngicsélnek zöld [… Tovább]

Humor

éljen!

eddig éltem – észrevettem –most én fogom életem,tudatlanul, mint a barmok –ennek most már vége lesz.minden eddigit utálok:állatlétem része volt;tudatomnak alávetem,éljen! él az “embervolt”.

Novella

Papírcsónak

*     Hófehér kartonból hajtogatták szerető kezek papírcsónakká.       Az öböl — ahová letették — nyugodt, csendes volt.       Kegyes volt hozzá az idő, a nap szórta áldásos sugarait. Langyos, tiszta víz hátán ringatózott, gyenge [… Tovább]

Novella

Vonatosdi

Kezdjük ott, hogy felszállsz.     Vagyis, tegyük fel, hogy eléred a vonatod és felszállsz. (Mondjuk, még valamiféle jegyed is van.)     Tehát utazol a másodosztályon (elsőre nincs pénzed).     Egybenyílt tér, gyanús ülések. Előtted fiatal srác, bealudt. A táskáját fogja, ennyi az össz. [… Tovább]

Novella

A búsuló Juhász

*     Juhász Józsi egész dédapjáig tudta visszavezetni az apáról fiúra szálló mesterségét. Ő még a régi „ánti” világban kezdte tanulni a mesterség fortélyait. Jött a közösbe való bekényszerítés, ami mindenkit érintett. Őt ez csak annyiból, hogy az éves [… Tovább]

Elbeszélés

Fogyó méltóság – 3.

Egy pillanatra összenéztek… *     Jani az inas szinte futva igyekezett a hosszú folyosón mikor a lépcsőre lépve megbotlott a szőnyeget leszorító rézpántban, amely a reggeli fényben csillogott, mintha aranyból készült volna. Ancsa fényesítette, nagyon mélyre hajolva, gondosan, apró [… Tovább]

Egyéb

Létpapír

  Te voltál az! És a hidegben rám emelte valamelyik ujját. Talán a középs?t. Egészen biztos, hogy nem a mutatót… A körme alatt sár volt. Ha nekem sár volt a körmöm alatt, annak általában határozott oka szokott lenni. ? esetében [… Tovább]

Novella

Alvégi karácsony

*         Keservesen indult a nap. Nyolc felé ébredt erős fejfájással, jobb lett volna még aludni keveset, de az ikrek felkeltették, hangosan sírtak. Kidugta a fejét az ócska takaró alól és úgy érezte, hogy talán ma nincs [… Tovább]

Egyéb

Kikerülés

Gondolataim Húsvét idején…   Nem vagyok egy agyon művelt nő, ez tény, de úgy gondolom, ha ennél sokkal műveltebb lennék sem tudnék dűlőre jutni abban, amin így húsvét idején tanakodni szoktam.     Talán, ha több közöm lenne a teológiához vagy [… Tovább]

Novella

Rendetlen feltámadás

Ünepek el?tt sok a mosogatás, s olyankor nekem is mint Agatha Christienek véres gondolataim támadnak. Sándor megint meg fog verni…     Szent Miklós napján még úgy t?nt, hogy Tél Apó úgy járt, mint Sándor a zsák meleggel. Tudvalev?, hogy [… Tovább]

Fordítás

Anthony Hecht: A víkend vége

      A víkend vége  (The End of the Weekend)      A kandallófény haldoklón simít Flancos öntöttvas-cowboyt, mely apám Könyveinek d?l, örvényl? lasszót, S testhezálló farmerbe bújt babám, Kinek ujja könyvlapon követ szót; S blúzára ingerl? árnyat vetít. [… Tovább]

Vers

Fűzfa síp

  Rebben a zsenge fűz ága, széplányok festett hajára hajazva csapong a szélben. Szól a síp: Kék lila kék, kék lila kék.   Egyedül a téren.       Lát valaki,      érzem. Fordulok. Hol vagyok, hová lettem, hová lettetek apró, mezítlábas tündérszerzetek? [… Tovább]