Novella

A lelkiismeret lázadása

*   Éppen kicsöngettek a nagyszünetre. Az osztályokból tódultak kifelé a tanulók a szabadba, de sokan bent maradtak az osztálytermekben is, hogy az otthonról hozott uzsonnát elfogyasszák, vagy egyszerűen nem volt kedvük kimenni az udvarra. Molnár tanár úr fogta az [… Tovább]

Vers

Csendek

  Tavaszt borzong a víz, borostyános fák alatt apró arany tavak, körös körül sír, majd vállamra borul langy öleléssel a nap. Bizonyos helyekről másképp látszik minden. Távolabb vonat siet dolga után, földre zuhant felhőkön simít a szél, ágak fodra ring [… Tovább]

Egyéb

A lélek beszéde

Sokféleképpen kimutathatja az ember a szeretetet.*       Hetente egyszer vagy kétszer Dani unokámmal megyünk Verbászra, ahol arcáról a bakteriális fertőzés által keletkezett hólyagocskákat égetik le.       Húsvét előtt pár nappal volt időpontunk. Én vittem Danikámat a kórházba, mert [… Tovább]

Vers

Felejts, ha tudsz

*       Felejts, ha tudsz! Látod én mindent megteszek, hogy ébredjen a gyűlölet, közöny takarjon bennünket, felejtés unott szürke fátyla boruljon tétova, néha még ébredő gondolatokra.   Töröld le mosolyod arcodról, szemedben oltsd ki a csillagok fényét, ne [… Tovább]

vegyes

Maradhatok?

Maradhatok szemeidben lángnak? B?neid  magaméval elbírom. Az aszfalton szárad a gond és egy fényl? margarétaszirom.   Út szélén ücsörgök én is, talpam alatt pocsolya a század… Tükörképem csak piszkos folt, benne hallgatok. Miért kiabáljak?

Vers

Búcsú

Mióta elmentél, s hagytál magamra,hányszor kelt ajkam sok hajhra,bajra, jajra? Ma elhagyom.Hallgatásod megaláz, és fáj nagyon. Nagy es?k j?nek!Én nem megyek ma se: merre?Szép öledbe menekednék,s nem vacognék melegedve, mikor fázomdideregve: de rámreccsen a való:nem, nem: soha! Ugyan! Hogyan? Sehogy!

Vers

Útra-valót!

    Honnan is tudhatnám én, milyen idők jönnek, szakadhatnak-e láncok, bennem megkötöttek, születnek-e új mesék a régieken túl, nyugtatóak lesznek-e vagy megráznak vadul. Nem tudom, majd mit kínálhat nekem a haza, vérterítőt kíván-e még földünk asztala. Tavaszunkra jöhet-e még [… Tovább]

Vers

Hangfestő dal

* Az én időm valami Más. néha oson, de mindig gyalogosan jár. Tutyimutyi órák mind elromlottak a karomon és a falakon elhagyva, elfeledve sok-sok víg napom. Elsirattak engem, mert eretnek-nóta dalol ereimben -fel-felszökkenő artériasugár- libben a tavasz loccsan a zápor [… Tovább]

Vers

*

Lerángatsz egy csillagot az égből, farkasok közt tompa sírás készül. Ott mélyül a hangod, ahol már nem sokallod, hogy magadra hagynak. A vonítás ősi csendje a dal. Lelkedben szikra a zaj. Mi elröpít s leejt egyszerre, azt a lélek magasztosra [… Tovább]

Vers

Köd el?ttem, köd mögöttem…

bolond vagyok, tudomarcomra hull korom,s hagyom,a földön rugdaloma tegnapom,a sáros gondokat most eldobom,a napfény itt szánkáz az arcomon,s én sugarait számolom,a szél majd porraltemeti be lábnyomom (hiába keresnélaz utamonnem is marad itt más,legfeljebb illatom)