bolond vagyok,
tudom
arcomra hull korom,
s hagyom,
a földön rugdalom
a tegnapom,
a sáros gondokat
most eldobom,
a napfény itt szánkáz
az arcomon,
s én sugarait számolom,
a szél majd porral
temeti be lábnyomom
(hiába keresnél
az utamon
nem is marad itt más,
legfeljebb illatom)
