Nap: 2010.04.13.

– verseny – (helyett)   József Attila-triptichon helyett I. régen olvastam mi marad bel?le – volt hogy tanítottam együtt lélegezve azokkal azóta is másként vesszük a leget tudjuk ? az nincsen legebb pedig fojtó tudott lenni távlataival cellarács csillagaival de [… Tovább]

    Mint puszták csendjében szól a kolomp, Úgy küldött felé a múlt egy dallamot, Megtorpant kezében az ecset, A vászon sápadtan hallgatott.   Hullámzott lelkében a megélt pillanat, Idézett különös káprázatot, Érzékei itták a látványt, S ő színekből csodát [… Tovább]

gesztenye szemében nyár lobog ismeri a napraforgó merre néz tenyerébe veszi arcom nevet és felemeli szívem ha nehéz

Árnyak alatt tovakúszik a fény –alkony-sírba vonulvaDúdol a szél, dala száll, s a reményáltala kél – éjszaka útra   Reggel – a Nap – mire újra virít,lágyan ringat ölébenCsillog az ég, szeme kékje vidít –rám hunyorít örömében

  lángra lobbanni szelíd ölelésben égni észrevétlen’ narancsszín fényben egymásba olvadni hamvadó vágyban megperzselődni ködös félhomályban egyazon dallamú halk szívdobbanásban megsemmisülni álomba merülni tavasz-éledéssel virágos fűágyon lombok súgására újra felébredni élni élni élni  

*   Ma könnycsepp,  holnap emlékező mosoly. Ma még vele, most még a fájdalom, nyugtalan éjben visszatérő álom. Kezét érzed lázas homlokodon,  csókját ajkadon. Tükörben villan fel mosolya, süppedő szőnyegben ott a lábnyoma. Éjszaka csendjében suttogva szólít, szólnál, de néma [… Tovább]

“haza és haladás” – Kölcsey szálligévé magasztosult mondatából kiragadtam, azt, amit ELVÁROK minden magyartól – hogy ez a két szó SZENT legyen a számára! És necsak akkor, amikor a Himnusz költ?jére nem gondolva, a Himnuszt énekli Gondoljon a költ?re is [… Tovább]

-Verseny- Kép: részlet “A semmi ágán” című filmből. József Attila átitatódott.         Mint mikor a hópehely a parázsra ül, Úgy feszül odakinn a csönd.   Borúlátó éjszakáknak Fénytelen otthonában Mélyen megbúvó magány a csönd.   Üres, kopott [… Tovább]

– verseny –     Dalra születtünk     Fütyörészgetek, magamban hallom… Jó ez a trilla! Ha nincs költészet, s úgy jössz világra, József Attila!   Hökkent agyamat figyelem, mit kezd e gondolattal?! Mint kétballábas laszti-imádó: játszani azzal!   Cs?röm-csavarom, [… Tovább]

    kintcsillagok ölelésébenébred a hajnalpipacspiros fátylát lengeti a szélcseresznyevirágok ölelik az ágatszirmaikban mosdik a napfény…bentsz?k szobámbanemlékcserepeken lépkeda reggelmegtörik a fényértelmetlenek a jelekréseket érzékelek

* Kopasz ágak közt őszi leveleket sodorva a földre hűvös esti szellő kóborol. Lenyugvó nap halvány sugara bújik arcodhoz színezi sápadt fáradtságát, játékos, pajkos módon. Hajtsd fel gallérod, érzékeny vagy a hűvös időkre, a szél hideget hoz ma  és magányt [… Tovább]

  Újra ha kékel az ég, daltól a hangos a rét, napszínű fátyla alatt nyílnak a fénysugarak.   Pattan a rügy. Hova nő? Zöld-örökös csoda ő. Pattan a rügy – a szirom lágy keze álmaimon.   Nézi az utcai nép [… Tovább]

Napról-napra… Fehér szatén, forró vágyakozás, csupa izzó parázs csalfa angyalod. Almazöld csipke, hajnali homály, ölelésedbe hajt az emészt? t?z. Csillámló, bordó tüll, egy érintésed elég, s gyorsul a szívverés, ködbe vész a szem. Fekete selyem simul testemen, vörös bársonyként lobog [… Tovább]