Az iskolaévet saját erőnkből nem tudtuk volna elkezdeni, mert nem volt elég tanárunk. Ezért fordultunk a bácstopolyai iskolához, meg az általános iskolához kisegítő tanárokért. Így minden tantárgyat lefedtünk, bár volt egy-két tantárgy, amit főiskolával rendelkező tanár vezetett. Fizikára beadta a kérvényt egy Preradovity Radivoj nevezetű szakember. Beszélgetésre hívattam, azzal, hogy megmagyarázzam neki, magyar nyelvű tagozatokra keresek tanárt, és sajnálattal közölnöm kell, hogy nem taníthat nálunk.
Megjelent a fizika tanár. Köszönt, és helyes magyarsággal kezdett hozzám beszélni.
— Kedves kollega, azt hiszem a saját csapdámba estem. Ön tökéletesen beszél magyarul. Nekünk meg a magyar tagozatokra kell a szakember, ugyanis szerb nyelven az tanít továbbra is, aki eddig Verbászról járt ki Lovtyenácra.
— Nem ön az első, aki azt hiszi a nevem alapján, hogy nem tudok más nyelvet, csak az anyanyelvemet, de én Bajsán nevelkedtem fel, ahol a szerbek tudnak magyarul, a magyarok meg tudnak szerbül.
— Örömmel hallom. Tulajdonképpen most már csak azt kell mondanom, hogy sok sikert itt nálunk.
Telt, múlt az idő, amikor az egyik topolyai ismerősöm huncut mosollyal az arcán azt mondta: „úgy tudom, a kishegyesi középiskolában szexi tanári van.”
— Micsoda? Szexi tanári? Ezt meg honnan szeded?
— Hallottam.
— Nem értem.
Másnap mondom én a tanáriban a kollegáknak:
— Képzeljétek az a fáma járja rólunk, hogy nekünk szexi tanárink van.
— Persze hogy az! Hiszen olyan kicsi, hogy nem mehetsz el senki mellett sem anélkül, hogy ne dörgölőzz hozzá — mondta Radivoj.
— Ezek szerint te vagy a tettes!
— Én bizony. Tán nincs igazam?
— De! Igazad van.
Legutóbbi módosítás: 2010.04.13. @ 11:49 :: Markovics Radmila
