Marthi Anna : Szem, száj, fül

(kép: Papp Norbert)

 

 

puha szem fél

sírástól nedves arcon szelídül a bánat

ott meg a hold sárga fátyla lebben az éjben

s míg belsejében érnek az álmok

alszik a szív rejtve a vágyat

elszakadva pihennek a fákon az ágak

megakasztva a guruló időt

gyűrűvé sodort ösvények

összekucorodva álmot látnak

az ébredő jövőt

 

*

 

hallgatástól megvadult

tulipánszagúságoddal

reményhiányban mosolyogva

az utca erőtlenségével

fenyves átlátszó erejéig

kitárt nézésed pillangói

hirtelen lenyugvó holdsugaraiban

kérlelik a gondokat

gondolattá szépüljenek

 

*

 

azt a dalt nem hallhatod

mit a kint nem kalapál

beteg füleim néma szobáim

nem érinthetnek mást

csak betűkből tákolt

valóságnak vak mítoszát

ős-meder-bentről

intve telehintve verseink

minden sorát

Legutóbbi módosítás: 2010.04.07. @ 10:31 :: Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1339 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak