Marthi Anna : Fakanalas vers

 

 

Fakanál: szívem fazék.

Jól tudom, hogy szólítasz!

Mint piruló gyermekarc,

ha rossz fát tesz a tűzre.

 

Csiklandós tavaszi kegyelem,

együtt rójuk az utcákat.

Szemedben megsejtem a só ízét,

ha én elmaradozom.

 

A tyúkhúsleves-szerelem

a jó, neked velem.

 

Hátbavágóst játszik a szél.

Legutóbbi módosítás: 2010.04.07. @ 22:37 :: Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1339 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak