Böröczki Mihály - Mityka : Közelítések

Nyomtatás

Már az se baj, ha meghalok,

ha szavaim mögött vagyok,

a lüktetésem annyit ér,

amennyit rátestál a vér,

a tarisznyámba gyűrt vagyon,

hogy vállal minden mondatom,

hogy ennyi voltam, semmi több,

egy pont a végtelen mögött,

és Isten engedelmével – lehet,

idehagyom a lelkemet,

mert égig hittem és a hit

a felhők grádicsára vitt,

bár tudtam, semmi nem kerek,

hogy holtomiglan tévedek,

hogy hegyre megy, ha egyre megy,

hogy mi a nulla, mi az egy,

mert nem mondták meg senkinek,

hogy lélegeznek a színek,

s a szivárvány se hal bele,

hogy szüléje a fekete,

mert ott leng minden emberen

az egész világegyetem,

hogy annyi agysejtünk ragyog,

mit ránk bíztak a csillagok,

s ha minden úgy százmilliárd,

a végeredményét ne várd,

mert a valami úgy eredt,

hogy valaminek vége lett.