ÖRDÖGMONOLÓG
Ki romlottabb aljas t?lem,
Én olyant nem ismerek,
Köszöntésem:
„Az Ördög veled!”
Mi idáig szép, vagy jó,
Mától mind t?zrevaló,
Máglyámon serceg? zsír
A lelkek könnye,
Nekem prel?d vagy szonett
Zárt-osztály rácsát ver? bádogbögre,
Pillangó, a tavasszal éled?,
Anyjában foggal rágó csecsem?,
Álmomból ti hívtatok el?,
Ti mondtátok:
Egységben van az er?
Mi széttépne, pont az tart össze
Szövedékünk egymásból van kötve,
Ti vagytok mind, ami én egy magam,
Ereitek lüktetése, bennem a vérfolyam,
Mely?tök’ tudna velem úgy igazán szembeállni?
Azt a kutyát tépné szét a többi kutyaházi.
***
PURITÁN DÉLUTÁN
Azt mondod, tetszik a mosolyom,
Majd emlékbe itt hagyom,
El?tte még bolondommá teszlek,
Könnyeidb?l láncot verve,
Megkötözlek,
Táncra kelhetsz e csörg? láncon,
Hozzá szép rapszódiád,
Magam játszom,
Gyémánt Királyn?ként,
Majd a bálba viszlek,
Mind ilyenek vagytok,
Kik a pillanatnak hisznek,
Azt mondod, tetszik a mosolyom,
Arcom az ördögé,
Többé mutatni nem fogom,
Mint a percek bújok el,
Akkor a karórádba,
Koszos matracon hálsz majd,
Nem tudva kire, vagy mire várva,
Nem tudod írok-e vagy olvasom,
A nevetek, – sírok épp vagy nevetek,
Kandallónál ülök az ördögarccal,
Kedvemre táncoltatva,
Királyn?t a Ribanccal,
Dühöd ellen páncélt adok,
Zsírral vértezett torz alkatot,
Majd közönyömmel elsorvasztlak,
Ajtód zárva, nyitva minden ablak,
Nincs gy?zelem, sem kegyelem,
Körülnézel, – látod? – vak vagy,
Hazamennél? – ott már laknak,
Bérelhet? falfelület, lélekfogolytábor,
Falja a béred, – lennél bárhol,
Karnyújtásnyi álmodható ígéretben,
Sötétségb?l a sötétebben,
Ne félj, ha úgy is érzed,
Egyedül nem hagylak soha,
Egy pár leszünk,
Te, és az Ördög mosolya.
***
Legutóbbi módosítás: 2010.04.06. @ 22:20 :: Molnár Zsolt
