Vers

Szítom a tüzedet

Szítom a tüzedet, lángolok én is.Isteni szeretet, nálad az ágyon,Ott van a bizalom, csókom a szádon,Mindened akarom, az vagy, a fétis.   Ölben az örömünk, angyali szárnyonSzáll ide, nevetünk, boldog az élet,Adni a szeret?t, kapni a szépet, Gy?rve a leped?, [… Tovább]

Vers

Szerelmes vers

* Becsületről, hűségről, szónokolva nadrágod gombolod. Homlokodra izzadtságcseppeket suttogtam, olyan hangosan, mikor futott a nyári délután, az árokásók is belepirultak. Úgy vagyunk, mint vadrózsabokor a templomkertben. Folyondárral ölelkezett, bár kínos, nem gabalyintja szét őket semmilyen erkölcs.   Mi dolgod velem? [… Tovább]

Vers

Tükrös vers

Szembenéztem – mögöttem vagy. Kinek szemét néztem akkor? Tükörhideg közelebbr?l: Egyre fényesb’ fényesebb már. Kinek szemét látjuk akkor, Közelebb mikor hajoltunk – Még ha miénk volna is az, Nem ismerjük, letagadjuk. Egy pillantás – másik élet Tükör által megigézett, Sose [… Tovább]

Vers

Szeret?

Vörös talán az arc, biztos ég a vágy,Nehéz a láng, a szív, terhe néha húz,Saját csatám e harc, téged összezúz,Mi engem elrepít – ölbe ölt az ágy.   A lélek elveszít, majd a test talál,Az összeért kezünk görcsös izzadó.Ha húst [… Tovább]

Vers

fekete szemed

lassan már estébe kúszott az alkony,mint káprázat játszott szemeden a fény;lámpák látták benne nátriumg?z-álmuk,átviláglottak az éj gyolcsszövetén, tücskök cirpeltek, arrébb tranzisztor búgott,valahol egy nejlont rángatott a szél,két szemed: két hold egy ezüst világban,két szemed hívott vákuumfeketén, hogy elnyeljen pupillád vonatalagútja,ahol semmivé b?vül [… Tovább]

Vers

Ã?Å¡jra

Újra   Ábránd lepkéje lelkemre szállt, Álmodtunk egy másik életet, szerelemmel hazudtad széppé nekem.   Az ébredés keser? íze számban, emléked néha még belém nyilall. Nap, nap után vánszorog, távolodó alakod lassan ködbe vész.   Er?t kell gy?jtenem, hisz mese [… Tovább]

Nincs kép
vegyes

fekete szemed

lassan már estébe kúszott az alkony, mint káprázat játszott szemeden a fény; lámpák látták benne nátriumg?z-álmuk, átviláglottak az éj gyolcsszövetén,   tücskök cirpeltek, arrébb tranzisztor búgott, valahol egy nejlont rángatott a szél, két szemed: két hold egy ezüst világban, két [… Tovább]

Elbeszélés

Élménybeszámoló

Ami spanyolországi utamból kimaradt *     Vannak egyszerű emberi tulajdonságok, melyeket nem tudunk levetkőzni, velünk jönnek, menjünk akár csak az utca sarkáig, vagy Európa másik szegletébe. Ilyen a megismerés vágya, hiszen ezért kelünk útra, s van a természetes emberi [… Tovább]

Egyéb

Ébredés

Egy nap arra ébredsz, hogy eltelt az életed fele, vagy több, és azt hiszed, meghoztad a magad felel?sségteljes, megalapozott döntéseit, de ezen a napon kiderül, hogy az egész életed arról szólt, hogy megfelelj a szüleidnek. Róluk szólt.     Rájössz, hogy [… Tovább]

Vers

Találkozás

…megtérjenek egy kis pihenőre Zöld szemű virágok  zsoltárt dalolva indulnak   a júliusi rétre,  piros arcukon mosolylepkék,  a meleg, cirógató pázsitra   heverednek,   kezükben arany furulya,   fújják, fújják a vékony   hangokat,  szivárvány-szívükbe zárjáka   sárga sugarakat:   a Nap mennyei melegét   és fénylő [… Tovább]

Vers

jegyzet

már megint ebbe a négyszögletes rohanásba merültünk. most nem mondom ki hogy tegnap óta miért látom élesebben a változásokat. inkább átkúszom a valóságon és tenyeredbe rajzolok egy isten hozzád-ot.   (és bár megoldani sosem foglak mégis folyton várok rád a mázsás [… Tovább]

Humor

Horgásztúra Maros völgyében

A Kelemen havasokból leömlő patakok duzzasztják folyóvá a még szinte pataknyi nagyságú Marost. *       Horgászkirándulásra mentünk a Maros felső szakaszához. Tekintve, hogy pisztrángászni nem lehetett csak különleges, hegyi patakokra érvényes engedéllyel — nekünk ilyen nem volt (!)—, [… Tovább]

Vers

ORPHEUSZ-KÃ?SÉRT?

                    Kungl Sándornak            Nagy, kék szív: tenger! Lánggolyó Nap!    Láttam, ködcsordát terelt a virradat,    kardként suhogó nádak vettek körül,    f?zfák lopták el arcomat: Orpheuszt    kísérteni szálltam tajtékzó vizekre.    Sírnak a bokrok, rínak a fák amerre    járok, lépteim halálba-lovagolt    [… Tovább]

Vers

Ingázók

    Álmaik     az utolsó csillaggal    lobbannak el.    Lépésükben    éjszaka csempészte mámor.    Aktatáskák fedezékében    indulnak a város felé,    hogy estére    szívük maradék melegét    mosolyra válthassák.

Elbeszélés

Báthory Erzsébet 8. rész

  Másnap félig álmosan keltem ki ágyamból, de ahogyan lábam leért szobám döngölt földjére, a nyirkos, hideg tapintás ráébresztett sürget?s cselekedetem fontosságára. Lenyeltem a kenyeret, ami már ott árválkodott egy kanna habos tej kíséretében a ládám tetején. Asztalom nem volt, [… Tovább]

Vers

Csigatánc

Gyerekzet       Táncórát tart Ringó Rita, tanítványa – harminc csiga.   Rita imád csacsacsázni,  pörögni és csípőt rázni.    Megtanítja a felkérést, mutat néhány hintalépést. – Egy-két-há’-négy, rúgd a lábad, egyenesen tartsd a házad! –    Ám a [… Tovább]

Novella

Ã?róavatás

A történet, amir?l most írni fogok, úgy kezd?dött… Hogy is? Lefagyott ez a fránya számítógép, vagy kiváló szelektáló képességgel megáldott agyam dobta ki a kezdeteket? Nehéz erre egyértelm? választ találnom, mivel Körmös Karcsit gyerekkorom óta ismerem. Hajnyírásra kizárólag hozzájuk jártunk, [… Tovább]

Vers

Ã?Å¡t szélén

  Vörösl? nap vetít bíbort az égre. A korongban vén varjú énekel. Rikácsol híreket. Akár a kár. De kár. Kár-ó! Esti mese.    Az ismer?s mosoly. Kislányos, ráncot feledtet?. Id?kt?l ellopott, koptatható, mégsem kopott.   A mosoly állt ki kismagában? [… Tovább]