Nap: 2009.07.04.

Szítom a tüzedet, lángolok én is.Isteni szeretet, nálad az ágyon,Ott van a bizalom, csókom a szádon,Mindened akarom, az vagy, a fétis.   Ölben az örömünk, angyali szárnyonSzáll ide, nevetünk, boldog az élet,Adni a szeret?t, kapni a szépet, Gy?rve a leped?, [… Tovább]

* Becsületről, hűségről, szónokolva nadrágod gombolod. Homlokodra izzadtságcseppeket suttogtam, olyan hangosan, mikor futott a nyári délután, az árokásók is belepirultak. Úgy vagyunk, mint vadrózsabokor a templomkertben. Folyondárral ölelkezett, bár kínos, nem gabalyintja szét őket semmilyen erkölcs.   Mi dolgod velem? [… Tovább]

Szembenéztem – mögöttem vagy. Kinek szemét néztem akkor? Tükörhideg közelebbr?l: Egyre fényesb’ fényesebb már. Kinek szemét látjuk akkor, Közelebb mikor hajoltunk – Még ha miénk volna is az, Nem ismerjük, letagadjuk. Egy pillantás – másik élet Tükör által megigézett, Sose [… Tovább]

Vörös talán az arc, biztos ég a vágy,Nehéz a láng, a szív, terhe néha húz,Saját csatám e harc, téged összezúz,Mi engem elrepít – ölbe ölt az ágy.   A lélek elveszít, majd a test talál,Az összeért kezünk görcsös izzadó.Ha húst [… Tovább]

lassan már estébe kúszott az alkony,mint káprázat játszott szemeden a fény;lámpák látták benne nátriumg?z-álmuk,átviláglottak az éj gyolcsszövetén, tücskök cirpeltek, arrébb tranzisztor búgott,valahol egy nejlont rángatott a szél,két szemed: két hold egy ezüst világban,két szemed hívott vákuumfeketén, hogy elnyeljen pupillád vonatalagútja,ahol semmivé b?vül [… Tovább]

…megtérjenek egy kis pihenőre Zöld szemű virágok  zsoltárt dalolva indulnak   a júliusi rétre,  piros arcukon mosolylepkék,  a meleg, cirógató pázsitra   heverednek,   kezükben arany furulya,   fújják, fújják a vékony   hangokat,  szivárvány-szívükbe zárjáka   sárga sugarakat:   a Nap mennyei melegét   és fénylő [… Tovább]

már megint ebbe a négyszögletes rohanásba merültünk. most nem mondom ki hogy tegnap óta miért látom élesebben a változásokat. inkább átkúszom a valóságon és tenyeredbe rajzolok egy isten hozzád-ot.   (és bár megoldani sosem foglak mégis folyton várok rád a mázsás [… Tovább]

                    Kungl Sándornak            Nagy, kék szív: tenger! Lánggolyó Nap!    Láttam, ködcsordát terelt a virradat,    kardként suhogó nádak vettek körül,    f?zfák lopták el arcomat: Orpheuszt    kísérteni szálltam tajtékzó vizekre.    Sírnak a bokrok, rínak a fák amerre    járok, lépteim halálba-lovagolt    [… Tovább]

    Álmaik     az utolsó csillaggal    lobbannak el.    Lépésükben    éjszaka csempészte mámor.    Aktatáskák fedezékében    indulnak a város felé,    hogy estére    szívük maradék melegét    mosolyra válthassák.

Gyerekzet       Táncórát tart Ringó Rita, tanítványa – harminc csiga.   Rita imád csacsacsázni,  pörögni és csípőt rázni.    Megtanítja a felkérést, mutat néhány hintalépést. – Egy-két-há’-négy, rúgd a lábad, egyenesen tartsd a házad! –    Ám a [… Tovább]