Báder Judit : Szerelmes vers

*

Becsületről,

hűségről, szónokolva

nadrágod gombolod.

Homlokodra

izzadtságcseppeket suttogtam,

olyan hangosan,

mikor futott a nyári délután,

az árokásók is belepirultak.

Úgy vagyunk,

mint vadrózsabokor a templomkertben.

Folyondárral ölelkezett,

bár kínos, nem gabalyintja szét őket

semmilyen erkölcs.

 

Mi dolgod velem?

 

Drogoddal, lélekhalászoddal.

A nővel

kit hol szeretsz,

hol meg tartást követelsz

és sértődsz, ha megszegem

eskünket, mit éjszaka tettünk,

mint szerelmesek,

kiknek se múltjuk, se jövőjük

nem jön el.

Jelen csorgat lassan,

bőrünk alá

keserű-édes ízeket.

 

Majd érzem.

Ha már nem leszel.

Legutóbb szerkesztette - Báder Judit
Szerző Báder Judit 28 Írás
Vannak szárnyaim. Bátran használom őket. - Zuhanáskor. www.nenezzutanam.blogspot.com