Vers

Verstettek

Caravaggio: Narcissus Habra hullt toll, lecsüggő angyalszárnyból.   Mutatványra futja még, a repülés fárasztó csoda.   Hanyatt–homlok támadások, győzelmes bukások közhelye — és homlokegyenest harmóniák.   Mindahány verstett hiába.   Vesztesek számadását zárom: látszatok impozáns sorát.   Narcisszusz végsőkig elszánt [… Tovább]

Hírek

Paál László

ââ?¬Å¾Leírhatatlan szeretetreméltóság sugárzott arcáról, szemei szivet megnyer? barátságosan ragyogtak.ââ?¬Â (Goldscheider Béla)   Paál László (Zám, 1846. július 30. – Charenton-le-Pont, Franciaország, 1879. március 3.) magyar fest?. A barbizoni iskola, a plein air tájképfestészet sajátosan magyar egyénisége, Munkácsy Mihály közeli barátja, [… Tovább]

Elbeszélés

Henri Beyle

– utopisztikus-fantasztikus irodalomtörténeti szöveg –   1842. július másodikán – szombati napon – egy csekély pénzen föladott hatalmas faláda döcög a Civitavecchiából Párizsba vezet? országúton, és már a világ f?városa felé jár. Párizsban elhalad a montmartre-i temet? mellett is, ahol [… Tovább]

Egyéb

Hangyás

(Változatok akár egyben)   A parkban egy padon kuporogtam. Mellettem hangya mászott. El akartam bújni az árnyékában. Valami folyt az arcomon. Lementem a metróba. Belenéztem az alagútba. Fent harangoztak. Kinek szólnak? „Kérjük, hagyják szabadon a biztonsági sávot!”   Befejezés 1. [… Tovább]

Novella

Boglárkák

Sietősen kelt ma a nap.* Sietősen kelt ma a nap. Sugarai belestek a sötétítő függöny résein. Pedig ma is csak annyi dolgom van, mint más pénteki napokon — gondolta Bori néni, s lassan ébredezett. Tekintete az asztalra tévedt. Még frissnek [… Tovább]

Vers

Levélvers

    Egy falevél. Sárga.    Nem több    t?n?désem tárgya.     Fesl? rügy az ágon.    Észre     sem vettem egész nyáron.     Tenyeremen fekszik.    Miért    hajoltam érte földig?     Épp érte – ezrek közül…    Mennyi    véletlen s törvényszer?!     Miért s mivel [… Tovább]

Vers

Rút magány!

Agymenés….. Rám talált a rút magány –Hiába bújtam én el?le félszenDurva lánccal oldalánsuhant felém a néma éj-sötétbenMegkötözte lábaim, lefogta karjaim, s elért a vágya Csókja ?zte álmaim –Magába font vad undorom dacára

Humor

Jenőke – Szünidei kalandok

Imádom aztat…  Sziasztok Nénik, Bácsik! Még nyári szünet van, de látom amottan a téli világot. Na, ezt kapjátok ki, hogy kikupálódtam. Amióta olvasom eztet a Hetedhét Toronyot, má’ sokkal irodalmiasabb valék.    – Én meg a valagadba rugék – üvölti a [… Tovább]

Elbeszélés

A bolond

*     A hatalmas király egyenes háttal, gőgösen ült trónusán. Előtte hajlongott öreg udvarmestere. Ez a pillanat jelezte az audencia végét. Hanyag kézmozdulattal bocsátotta útjára alattvalóját, majd türelmetlenül dobbantott lábával. — Bolond! Jer és szórakoztass! Nagyfejű, hegyes orrú emberke, [… Tovább]

Vers

Három röpke dal

Kényszerleszállás Jól vagyok, jól! Köszönöm. Apró központok gyöngülnek: az adóvevõ – példának okáért – sem nem ad, sem nem vesz. Az irányítótorony összedõlt: a gép a semmibe megy.   Álomsz?nyeg (W.B. Yeats nyomában haladva)   Mivel semmim sincsen, álmodom csupán, [… Tovább]

Vers

Adós

      A múltad nem felejti részszámláidat. Mában tékozolsz és holnap, hogyha fagysz, izzadságcseppjeid helyén vacog majd jövőd, nem felejti adósságodat. Csekkeden a névhez: Gyáva – írhatod, s a pontos címhez róhatod – a cső. Élj a mának jeligédet, [… Tovább]