Kavyamitra Maróti György : A Műörömépítő – szalon

– szöveg –

 

A Meg-nem-örülő Férfi széles utakon járt, és széles utak járták vele a táncot.
Ehi! micsoda tánc volt az!

A Meg-nem-örülő egyébként semmit sem látott, hallott, érzett e táncból, mivelhogy töprengőzött.
Napokkal – vagy órákkal? – előbb Valaki azt mondta neki, hogy hát miféle ember ő, ki soha, semminek nem tud örülni?
Nem is volt ez így igaz, nem!

Az Örvendező egyébként azt kérdezte szóról-szóra, hogy:

„Mikor fogod egyszer azt mondani, hogy jól vagy?”

Mármost sokfélét lehet erre válaszolni.

Lehet például:

„Holnap: holnap már azt fogom mondani.”

Lehet például:

„Most. Most nagyon jól érzem magam.”

Lehet például azt is:

„Soha már.”

Mint a hollómadár.

 „Sohamár!”

„Nevermore!”

 És szólt a Holló: “Nevem: Mór!”

A Meg-nem-örülő persze nem válaszolt, pedig hát: never more.


A Széles Úton üzlet tombol, és lépked egy úttörőcsapat.

A széles úton tomboló üzletnek címe is van, meg neve is van.

Nem is Úton van, hanem Téren.

A Tér és a cím itt most nem fontos.
(Örs vezér tér 4/a; 3. em. 35.)

A Tér egyáltalában nem fontos, viszont ott van az ÜZLET.
Vagy BOLT?
Vagy SZOLGÁLTATÓ?

 Vagy mostanában hogyan hívják az ilyet?

 

MÃ?°ÖRÖMÉPÍT?-SZALON

(SALOON?)

 

Mármost ide be!
Máshova, hova?
Hahogy nincsenek igazi örömök, húzzuk magunkra a m?örömöt!

“És akkor: m?örömben m?örül? Férfi leszek, és a Kedves majd a’szondja: Nosza!”


Hát be!


Szépleánykaszépleányka, köpönyege majdnem széjjeltárva: ? a m?örömépít?.


Tényleg, nagyon szép!


„Foglaljon helyet Ná(lunk)(lam) Kedves Meg-nem-örül?!”


Potty – egy székbe, éjbe, mélybe, sötétségbe, napsütésbe, mindendolgotfeledésbe.

„Ezt vegye fel, ezt hagyja itt, azt húzza el!”


Fülre holmi hangvarázs, lábra némi takaró.

„Ez jó?”

 „Jó! ez nagyon jó!”

 

A csönd duruzsol, a langy-meleg h?vösül, a lányka valamit csinálgat: a férfi lassan álomba szenderül.


Most épp azt teheti vele valaki, amit valamikor valahált…

 

…és percek múlnak, órák hullnak, percegérkék cincognak: elkészül immár a nagy m?.

Kész van immár az alkotás, a gép forog, az alkotott meg hálni jár.


A Meg-nem-örül? csak alszik ebben a tejmelegben, ebben a feledemben.


„Uram, uram!” rázogatja a lányka. – „Készen vagyunk!”

„A… mivel?”

„A m?örömmel, amiért betért.”

 

Hát semmi!
Hát miért nincs semmi?

Miért nem öröm?

És ez?
Miféle köröm?

Szép és hosszú: er?s és tartós és gyöngyházfény?.

 

A Meg-nem-örül? Férfi széles utakon járt, és széles utak járták vele a táncot.

Ehi! micsoda tánc!

A Meg-nem-örül? egyébként semmit sem látott, hallott, érzett e táncból, mivelhogy töpreng?zött. Napokkal – vagy órákkal – el?bb Valaki azt mondta neki, hogy ? soha, semminek nem tud örülni.

 

Márminthogy: hogyne!
Visszatekint életére, meg az ÜZLETRE (vagy hogyan is hívják mostanában az ilyesmit?), és látja: egy „K” kicsit kimúlt a küzdelemben, amit a neoncs? vívott önnön elemével.

 

MÃ?°KÖRÖMÉPÍT?-SZALON

(SALOON?)

 

 

A Meg-nem-örül? Férfi széles utakon jár, és széles utak járják vele a táncot.
Ehi! micsoda tánc!

A Meg-nem-örül? egyébként semmit sem lát, hall, érez e táncból.

Mivelhogy örül!

 

Olyan nagyon szép az a m?köröm.

 

Legutóbb szerkesztette - Kavyamitra Maróti György
Szerző Kavyamitra Maróti György 400 Írás
1951-ben Boldog Sarlósasszony napján születtem. A keresztségben kapott nevemen kívül még az ÃÂrja Majtreja Mandala buddhista rendben kapott nevemet használom előtagként, melynek jelentése: a Költészet Barátja. Voltam segédmunkás, szerszámkészítő szakmunkás, tanár. Jelenleg semmi vagyok: sok-sok érműtétem után leszázalékoltak, igazi semmit-tevő lettem. Ezért írok. Hej,ha csak még egyszer tanterembe léphetnék... Dehogy írnék én ilyen-olyan írásokat: elmondanám a teremben, és az jó lenne. Lettem hát (a drága Arannyal ellentétben) énektanárból éneklő. Elvált vagyok, két nagy gyermek apja, és nagyapja egy gyönyörűségnek, Kamillának, Millának.