Nap: 2009.07.02.

Még Te se látodDrága Szerelmem,Nincsen ez így jól.   Rám nevet Ördög,Megsirat Angyal,Még a pohárból!   Mozdul a kéz bárÉn nem akarnám,Nincs menedékem.   Pattog a tajtékSör-paripámon,Megszelidítem   Életem így leszTétova. Méltó?si nevemhez:   Gyermeke voltamJó apukának,S gyermekeimhez   Szólni, [… Tovább]

Bátyám, Jószay Zsolt szobrászm?vész “Apám” c. szobra (Bp., Aulich Art Galéria – Retrospektív c. kiállításán fotózva). – ? ilyennek látta utoljára… mikor apánk hosszú szenvedés után megpihent. Zöldre festett fa?rzi szép, nyugvó arcát –megmérettetett.Vonásairaörökkévaló álomereszkedhetett.

2002   rügy                         szél                                        csüng                        kél      kedv                        hold        leng                          bont          csönd                        jár             föld                           lágy                költ                           vágy-                  tavaszt                        malaszt.    

hova mehetnék, ha te nem laknál bennem, ha nem suttognád mindig ugyanazon szavakat, mihez menekülhetnék, ha épp szeretnél engem, vagy éppen én szeretném fájó magamat, mi volna forrásom, ha egyszer? volna, és érdekelnélek, akár csak percekig, mi maradna t?led, ha [… Tovább]

Hatalmas szomorúf?z Földet ölel? ágai Komoran guggolnak A nyéki tópart Bús vizének öblénél   Szívem a f?z alá ül Kezeit félénken kinyújtva Símogatva törli le az ágakról A tél hátrahagyott leheletét   A domboldal mosolygó hajlatán Árnyékot vet a tavasz íze [… Tovább]

* Mielőtt megölelsz járj be engem, kérlek! Lessél be minden sarokba, hol megtalált-elvesztett őseim ujjlenyomatát őrzi a mindent elmosó idő.     Vetkőztess csontig, majd simogass rám húst, bőrt. Szavakból. Sírok, de elhiszem nekem szólnak először. Így lesz arcom, mit [… Tovább]

Körbeüljük az asztalt, lehajtott fővel, csak szemünk sarkából lessük egymást, arcunkon maszkba merevült a jóság.   Tizenketten vagyunk.   Egy halott. Egy áruló.   Tizenketten vagyunk. Névtelenek, ki a halott és ki az áruló?  

Félmosoly, szikraláng,Pördülés, lágy harang.Átölelsz, néma csend.Körbezárt pillanat. Retinán örökkéFény-lánggal karcolva,Sóhaj-csönd percekbeverselve, dalolva. Mindig és azonnal,nem súgott szép szavak,Átölelsz, ölellek,illesztett pillanat.  

ÚTON(Netti)   Nagy ez a víz. Túl kék, rideg.Hajófedélzet, negyedosztály.Emberleánya, hideg kajütben,kisgyerekkel.   Az eszem ment talán vándorútra?Megint mit tettem?Évekig etettem más álmait!Birkát.Sajátjaim meg egyre fogytak,Nem bírták sokran?tt, gondjaim.Gyerek, aranygyapjat fején hordozó,Lance úrnak f?zni-mosni,fáradtan ágyába bújni, hazudni, hogy jó, t?rni [… Tovább]

      Mámor fürdőt vettem reggel a lélek bőr köntösében. Félelmek nyújtózkodtak a kád szélén sorakozó gyertyák lángjainak rendetlen rendszerében, s míg színes szirmok fogócskázva merültek vízsugár zuhatagban, nyugalom szigetek születtek a hajlatokban. Nyitott szemeimbe békevágy költözött, de minden [… Tovább]

– magam dala – Sarlós Boldogasszony napján születtem, (ötvennyolc kemény évvel ezel?tt. Ki tudja? Lehet talán a „karma”, de való: rólad álmodtam már anyaméhen belül és születés-éjszaka.) E nap arról híres-nevezetes, hogy Mária (a Jézustól „nehezült”) útra kelt, és a [… Tovább]