Vers

Még Te se

Még Te se látodDrága Szerelmem,Nincsen ez így jól.   Rám nevet Ördög,Megsirat Angyal,Még a pohárból!   Mozdul a kéz bárÉn nem akarnám,Nincs menedékem.   Pattog a tajtékSör-paripámon,Megszelidítem   Életem így leszTétova. Méltó?si nevemhez:   Gyermeke voltamJó apukának,S gyermekeimhez   Szólni, [… Tovább]

Vers

Apánk

Bátyám, Jószay Zsolt szobrászm?vész “Apám” c. szobra (Bp., Aulich Art Galéria – Retrospektív c. kiállításán fotózva). – ? ilyennek látta utoljára… mikor apánk hosszú szenvedés után megpihent. Zöldre festett fa?rzi szép, nyugvó arcát –megmérettetett.Vonásairaörökkévaló álomereszkedhetett.

Vers

Zen kert

2002   rügy                         szél                                        csüng                        kél      kedv                        hold        leng                          bont          csönd                        jár             föld                           lágy                költ                           vágy-                  tavaszt                        malaszt.    

Vers

imádott fájdalmam

hova mehetnék, ha te nem laknál bennem, ha nem suttognád mindig ugyanazon szavakat, mihez menekülhetnék, ha épp szeretnél engem, vagy éppen én szeretném fájó magamat, mi volna forrásom, ha egyszer? volna, és érdekelnélek, akár csak percekig, mi maradna t?led, ha [… Tovább]

Vers

Szerelem ez

Álomszagú tenyereden ébred a reggel, szíved alá heveredem, pislog a vekker, felém fordul a paplan, ólmot sóhajt a lapban, a bet?.     Muszájból olvad a tapéta, tarkódhoz bújnak ujjaim, vagyok porladó táblakréta, kezedbe futnak útjaim. Szemem g?zében páfrányok, habzó [… Tovább]

Elbeszélés

Halljátok hegyek!

Toporgott az ember tétlenül egy ideig, aztán csak elindult a falu felé. *          1.   Valahol, a Kárpátok karéján belül, az égig nyúló hegyek lábánál örömre virradt a koratavaszi nap. Az azúr égen szelíd felhők úsztak át a kis [… Tovább]

Vers

Tavaszváró

Hatalmas szomorúf?z Földet ölel? ágai Komoran guggolnak A nyéki tópart Bús vizének öblénél   Szívem a f?z alá ül Kezeit félénken kinyújtva Símogatva törli le az ágakról A tél hátrahagyott leheletét   A domboldal mosolygó hajlatán Árnyékot vet a tavasz íze [… Tovább]

Vers

Ölelés elött

* Mielőtt megölelsz járj be engem, kérlek! Lessél be minden sarokba, hol megtalált-elvesztett őseim ujjlenyomatát őrzi a mindent elmosó idő.     Vetkőztess csontig, majd simogass rám húst, bőrt. Szavakból. Sírok, de elhiszem nekem szólnak először. Így lesz arcom, mit [… Tovább]

Hírek

73 éves lenne Hofi Géza

ââ?¬Å¾A korrupció az, amib?l kihagynakââ?¬Â (Hofi Géza)   Hoffmann Géza (m?vésznevén Hofi Géza) (Budapest, 1936. július 2. – Budapest, 2002. április 10.) magyar színész, humorista, el?adóm?vész. A magyar kabarém?faj külön úton járó, kiemelked? népszer?ség? mestere, aki önálló produkcióival egyéni stílust [… Tovább]

Vers

Tizenketten

Körbeüljük az asztalt, lehajtott fővel, csak szemünk sarkából lessük egymást, arcunkon maszkba merevült a jóság.   Tizenketten vagyunk.   Egy halott. Egy áruló.   Tizenketten vagyunk. Névtelenek, ki a halott és ki az áruló?  

Mese

Csicser Csibi

F.Fotózz.         Csicser Csibi   Csipp, csipp, egy cserfes kismadár Csicser Csibi az ágra száll. Cs?rhangfogója nincs neki, Csúcshanger?vel zengheti:   Csodás a fény, enyém a nyár, Csalitban szúnyog, pók, bogár Csusszan begyembe, jó falat, Csintalan szell?k [… Tovább]

Vers

Pillanatkép

Félmosoly, szikraláng,Pördülés, lágy harang.Átölelsz, néma csend.Körbezárt pillanat. Retinán örökkéFény-lánggal karcolva,Sóhaj-csönd percekbeverselve, dalolva. Mindig és azonnal,nem súgott szép szavak,Átölelsz, ölellek,illesztett pillanat.  

Vers

Ã?Å¡ton (Netti)

ÚTON(Netti)   Nagy ez a víz. Túl kék, rideg.Hajófedélzet, negyedosztály.Emberleánya, hideg kajütben,kisgyerekkel.   Az eszem ment talán vándorútra?Megint mit tettem?Évekig etettem más álmait!Birkát.Sajátjaim meg egyre fogytak,Nem bírták sokran?tt, gondjaim.Gyerek, aranygyapjat fején hordozó,Lance úrnak f?zni-mosni,fáradtan ágyába bújni, hazudni, hogy jó, t?rni [… Tovább]

Vers

Lélekmosdatás

      Mámor fürdőt vettem reggel a lélek bőr köntösében. Félelmek nyújtózkodtak a kád szélén sorakozó gyertyák lángjainak rendetlen rendszerében, s míg színes szirmok fogócskázva merültek vízsugár zuhatagban, nyugalom szigetek születtek a hajlatokban. Nyitott szemeimbe békevágy költözött, de minden [… Tovább]

Mese

A csenevész csiga

Gyerekzet       Csenevész volt Csiga Soma, reggelit nem evett soha.   Ebédelni tízszer hívták: – Kóstolj sóskát, palacsintát!    Vacsorázni kéne picit,  Ízleld meg a rizibizit! –    Éjjel-nappal mondták – Egyél,  sosem leszel így nagy legény!   [… Tovább]

Mese

Mátyás mesék 3.

– nagyapa meséi az Igazságosról Millának –   Jer velem! 1458. január 24 – én Hunyadi Mátyást, a törökver? János fiát, az igazságos Mátyást a magyarok királlyá választották. Reneszánsz uralkodó lett ám az ifjú uralkodóból, ízig-vérig reneszánsz uralkodó, tán az [… Tovább]

Mese

Szavanna

Vége se hossza,Baktat a csorda,Búgnak a gnúk.   Mennek el?re,Jó legel?re,Porzik az út.   Éhes oroszlán,Csorda nyomán járFutnak a gnúk,   Szinte repülnek,Úgy menekülnekPorzik az út.  

Elbeszélés

Báthory Erzsébet 7. rész

  Az utamat addig kemény munka tarkítja, tudtam, de gyakorta figyelmeztem környezetemet, lestem minden jelét a tekintélynek, melyet a sors rám szabott, és lázadtam minden olyasfélét?l, ami ez ellen m?ködött. Nagyasszony leszek, ennek megfelel?en kellett egyre jobban láthatóan cselekednem. Parancsaimat [… Tovább]

Vers

Aham gíta

– magam dala – Sarlós Boldogasszony napján születtem, (ötvennyolc kemény évvel ezel?tt. Ki tudja? Lehet talán a „karma”, de való: rólad álmodtam már anyaméhen belül és születés-éjszaka.) E nap arról híres-nevezetes, hogy Mária (a Jézustól „nehezült”) útra kelt, és a [… Tovább]

Elbeszélés

A besúgó 1.

Prológus Abban a nevezetes 18. században, abban a bizonyos ancien régime-ben Velence, az ?si és büszke Köztársaság mély álomba merült: aludtak a zöldszín? lagúnák, aludtak a kecses palazzók, és az ékszerhez hasonló hidak, aludtak az arsenale dokkjaiban az egykor sok [… Tovább]

Novella

Postás história

        Kerékpárra pattantam, elkerekeztem a falu végén épült, újonnan átadott „Hárslevél” presszóba. Gondoltam, szétnézek, mi az új, és egy korsó sörrel leöblítem a nap fáradalmait.    A söntéspult mögött Dani Jóskát, hajdani postásunkat fedeztem fel; csapolta a sört, töltögette a „rövideket”, [… Tovább]