Balog Gábor -csataloo : Ã?Å¡ton (Netti)

ÚTON
(Netti)

 

Nagy ez a víz. Túl kék, rideg.
Hajófedélzet, negyedosztály.
Emberleánya, hideg kajütben,
kisgyerekkel.

 

Az eszem ment talán vándorútra?
Megint mit tettem?
Évekig etettem más álmait!
Birkát.
Sajátjaim meg egyre fogytak,
Nem bírták sokran?tt, gondjaim.
Gyerek,
aranygyapjat fején hordozó,
Lance úrnak f?zni-mosni,
fáradtan ágyába bújni,
hazudni, hogy jó,
t?rni kocsmaszagát!
Nyírni, bálázni, kocsira dobni,
aztán izgulni, lesz-e keletje?
Vagy az aucklandi nyáj
sz?re szebb idén?
Kiég e csöppnyi veteményem?
Kérdezni hitem,
megvan- e még?
Vagy az is elveszett?

 

Könny? nem volt, de bírtam sokáig.
Bírhattam volna még?

 

Menni kellett! Indulni vissza!
Vár Erdély illata.
Feny?, kékbogyós boróka,
fehérvirágú vadmák,
rókakörte, savanyú almák,
sárga lonc,
csucsorka, medvehagymák,
mézrontó virága titkos füveknek,
hajnalban, meztelen szedett,
fürdésre, réti harmat,
hogy szép maradjak.
Talán.
B?báj-varázsa hegyeknek,
Kérgen a festék, merre menjek
Torontál tornyait megtalálni.
Táncok. Szikár, dolgos arcok,
Ahogy ráncot nevetnek
simára kis pohár feny?vízen.

 

A víz most nagy köröttem
Szárnyas apró halak
raját kísérik delfinek.
Színekben meghatározó a kék.
Kies-kietlen, sós. Vízvidék.
Negyedosztályon, kis adagban
jön reggeli, ebéd.
Félreteszem felét a gyereknek.
Kell estire.
Üres hasra lassabban,
sokat kérdez?n hat
lefekvéskor a mese.
Nehezebben jön rá az álom.

 

Utazom Haza!
Mindegy, mi vár.
Megtalálom, tudom!
Megmaradt
magam.

 

 

-csataloo-
BGJ.2009.07.02.

Legutóbb szerkesztette - Balog Gábor -csataloo
Szerző Balog Gábor -csataloo 179 Írás
Írok, olvasok. Többnyire jókat.