Pakulár Erika : Szerelem ez

Álomszagú tenyereden

ébred a reggel,

szíved alá heveredem,

pislog a vekker,

felém fordul a paplan,

ólmot sóhajt a lapban,

a bet?.

 

 

Muszájból olvad a tapéta,

tarkódhoz bújnak ujjaim,

vagyok porladó táblakréta,

kezedbe futnak útjaim.

Szemem g?zében páfrányok,

habzó szappanszivárványok

b?römön.

 

 

A falról csempék csorognak,

a vízóra hamis tercei,

értelmetlenül forognak

életem nélküled-percei.

Koptatja körmét a karma,

szerelem ez, enyhe kamra

fibrilláció.

 

 

Kulcsolj szívemre kilincset,

szorítsa árnyam foglalat,

lökd ki belülr?l a nincset,

legyek beszáradt pillanat;

benned maradjon bel?lem,

zárd el jól a gázt el?lem,

ma még.

 

 

Legutóbb szerkesztette - Pakulár Erika
Szerző Pakulár Erika 16 Írás
Körzővel kimért, krétapontosan szabályos én nem vagyok. Számban visszafelé peregnek kenyérmorzsa mondatok, s az ostya sem olvad.