Vörös talán az arc, biztos ég a vágy,
Nehéz a láng, a szív, terhe néha húz,
Saját csatám e harc, téged összezúz,
Mi engem elrepít – ölbe ölt az ágy.
A lélek elveszít, majd a test talál,
Az összeért kezünk görcsös izzadó.
Ha húst a hús feszít, nyögve szól a szó;
Ma ez jutott nekünk, és a számla vár…
——————————————————————–
Kedves Attila, ez nekem nyögvenyel?sebb, mint az eddigiek.
Legutóbbi módosítás: 2009.07.04. @ 20:23 :: Károssy Attila
