Takács Andrea-Babu : Ébredés

Egy nap arra ébredsz, hogy eltelt az életed fele, vagy több, és azt hiszed, meghoztad a magad felel?sségteljes, megalapozott döntéseit, de ezen a napon kiderül, hogy az egész életed arról szólt, hogy megfelelj a szüleidnek. Róluk szólt.

    Rájössz, hogy ez képtelenség, eladtál negyven évet, hiszen ?k talán sosem akartak igazán, csak kellett, hogy legyél, hogy megszüless. Miért? Mert ez volt az elvárás az ? szüleikt?l, mert a közhiedelemben a gyerek összetartja a párokat, mert kell a biztonság, mert kell a gyerek, hogy bizonyítsák, egészséges, nemz?képes feln?ttek, esetleg nem akartak öregségükre egyedül maradni, kiszolgáltatottan, de igazán nem téged akartak. Önmagukat akarták.

    Azt hitted, azért, hogy a világon vagy, hálásnak kell lenned, pedig nem te akartál megszületni. ?k akarták. Önmaguknak. Nem miattad. Miattuk.

    Te mégis világra jöttél, és nem tudtak veled mit kezdeni. A társasjátékukban lettél eszköz, egy báb, akit ide-oda rángattak, de nem kellettél nekik, mert egymásnak kellettek, és te közéjük álltál, és ezt sosem bocsátották meg. Keresték a kifogásokat, hogy ne kelljen szeretni téged, példáu, hogy rossz vagy, mert eltörtél valamit, mert nem volt rend a szobádban, mert kiabáltál, hangosan nevettél, miközben szétdobáltad a konfettit a szobádban, amit ?k vettek, és ami olyan szépen repült, mert egyszer?en próbáltad élvezni az életed…

    Ok mindig volt, hisz nem lettél tökéletes, csak egy gyerek lettél. Védtelen, kis csacsi, aki azt hitte, ha jó lesz, ha megteszi, amit kérnek, majd akarják, majd szeretik, de elteltek az évek, és nem változott semmi, csak te változtál. Mert egy nap felébredsz, és meglátod önmagad besz?kült kis világodban, a szüleid korlátai között a reménnyel, hogy egyszer majd elég jó leszel nekik.

    ?k közben megöregszenek, meghalnak, s te még mindig vársz, pedig már nincs mire. Eltelt az életed, és nem kellett senkinek. Neked sem, hisz azt sem tudtad, hogy a tiéd igazán. Csak két ember hibáinak, elmulasztott életének kompenzációja voltál. Vajon kés? megszakítani ezt a láncot generációról generációra? Vajon kés? most elkezdeni élni?

Legutóbb szerkesztette - Takács Andrea-Babu
Szerző Takács Andrea-Babu 53 Írás
"Isten tudja, honnan jöttem, Köd előttem, köd mögöttem. Szél hozott, szél visz el. Bolond kérdi, mért visz el." /Szabó Lőrinc/