Balog Gábor -csataloo : Ã?Å¡t szélén

 

Vörösl? nap vetít bíbort az égre.

A korongban vén varjú énekel.

Rikácsol híreket. Akár a kár.

De kár. Kár-ó!

Esti mese. 

 

Az ismer?s mosoly.

Kislányos, ráncot feledtet?.

Id?kt?l ellopott,

koptatható, mégsem kopott.

 

A mosoly állt ki kismagában?

Színes ruhában?

Vettben, levettben, kapottban?

Bálkirályn?ként?

Éhét?l fogyottan?

Vállára táska, túlél? csomag?

 

Az árokparton kidobott

konzerv rohad,

és kék-magasra n? a zsálya.

Tocsogós láp a mélyen.

Élet? Otthagyta régen.

Nem ide járnak szeretni

legények, ifjú lányok.

 

Nem látszik semmi

az éjszakában,

csak t?sarkon billeg? lábak.

Pásztázza fényt a fény közelr?l.

 

Dorog felé a csalitban,

Visegrád után,

kanyarban, f?re fektetett

sárga pokróc. Semmi zaj.

 

A mosoly hátára döntve,

dönget ritmusra benne

holnapi ebédet hájas sikertörténet.

 

Látom, érzem.

Megértem, ha kell.

Kihagyott ecsetvonás billeg emlékeken,

fest mélysötétre kialvatlan szemet.

Arcizom.

Vezérelt.

A mosoly mögött

ott a lélek.

Minden forduló után

megfürdik régi szélben,

egy középiskola falán,

tablóképen az arc.

 

Varjú károg csak rossz meséket.

Tud, bármit is?

Disznó! Rossz makkal ébred,

úgy is alszik el.

 

Engem?

Elvisz a képzelet.

Éjjel van itt is.  

Hajnalban azzal a mosollyal,  

a kislányos itthagyottal ébredek.

 

 

 

 

 

Megjegyzés: ha tudnám igazát a kármadárnak, akkor se hinném.

 

Legutóbb szerkesztette - Balog Gábor -csataloo
Szerző Balog Gábor -csataloo 179 Írás
Írok, olvasok. Többnyire jókat.