Kühne Katalin : Kagylóhéjban

 

Arra születtünk, hogy megtapasztaljuk életünk során a szépséget-rútságot, igazságot-hazugságot, békét-háborút, gyönyör?séget-kínt, vágyat-beteljesülést. Az anyaméhben egyek vagyunk, egyszerre dobog szívünk, egy vérkörben kering vérünk édesanyánkéval. Amikor innen kiszakadunk, megsz?nik a teljesség, a biztonság. Új világba csöppenünk, ahol szenvedések, gyönyör?ségek várnak ránk. Sírunk, mert idegen ez a világ. Kínlódunk, mert ismeretlen minden. A kagyló héjában kínból terem a gyöngy. Amikor kifejl?dik, csodálatosan szép lesz. Igazgyöngynek is nevezik, talán a tisztasága miatt. A kisgyermekb?l is így válik igaz ember. El?ször a családtagoktól tanul, majd végigjárja iskoláit, ahol a pedagógusok nevelik. Tanárai bevezetik ?t a tudományok világába, a m?vészetek birodalmába. Képzelete szárnyán úgy repül a föld felett, mint a sólyom, szabadon száll a fellegek felett. A valóság id?nként lerántja a porba. Hegyes sziklákon kel át, forró homokban jár, kezét-lábát felsebzi, ajka kiszárad, lelke megdermed. Jeges tekintetek, durva szavak és tettek mérgezik. Védtelen, ártatlan. Felveszi a harcot önmagáért, másokért, nem hagyja magát legy?zni, szeretteit megóvja, értük kiáll. Keresi magát, kutatja a világ titkait. Szeretetre szomjazik, és ha találkozik valakivel, teljes szívét odaadja neki. Ha segítik, csodákra lesz képes. Ha gáncsolják, akár el is eshet. Hamar letörik szárnya, ha a gonosz er?k gy?zedelmeskednek. Szerencsés, ha már kisgyermekként szeretetben n?het fel. Sorsa eld?l már az els? pillanatban. Ha környezetében jó példát láthat, ? is arra törekszik, hogy kövesse azt.

    Otthon szeretetteljes légkörben nevelkedhettem. Családom, barátaim, tanáraim emberségre, becsületre tanítottak. Nagy formátumú emberek között élhettem, akik példaképeim lettek. Én is igyekeztem követni tanításaikat, tetteimmel méltóvá válni hozzájuk. Nem mindig tudtam. Gyarló az ember, gyakran követ el hibákat, amelyeket kés?bb megbán. Elgondolkodtam, vajon elég-e a megbánás, és az, ha azután másképp cselekszünk? Lehetséges-e b?n nélkül élni? Én is elkövettem kisebb vagy nagyobb b?nöket. Elég-e az akaratunk a változtatásra? Meg tudunk-e változtatni korábbi tetteket néhány jócselekedettel? Elfelejthetjük-e ezeket? Lerakhatjuk-e életünk terheit, amelyek gyötrik lelkünket? Mindent megtettünk-e, amit tenni akartunk? Döntéseink saját magunk és mások életét könnyebbé tették, vagy éppen megnehezítették? A végs? óráig cipelnünk kell-e mindazt, amit életünk során elkövettünk? Ki vált meg bennünket? A fennvaló képes csak erre, tehát megvan a válasz a kérdéseimre. A bíró, csak ? lehet tetteink felett.

    A kagylóhéj magába zár, megvéd a világ szörny?ségeit?l, de nem képes elhárítani minden gonosz er?t. Törékeny e héj, felrepedezik, és beszivárog rajta a b?n, a hamisság, bepiszkítja a bels? világot. Szerencsére ezeken a réseken olykor behatol a fény is, ami megtisztítja, fehérré változtatja a feketeséget.

Édesanyám ölel? karja, meséje, édesapám óvó, figyel? lénye, testvérem, férjem, fiam szeretete, tanáraim, barátaim igaz szava, a természet és m?vészetek szépségei fényt hoztak életembe. Feltöltötték lelkemet friss energiával, tiszta leveg?t, er?t, tüzet kaptam az anyaföldt?l, az ásványoktól, a vízt?l. ?seim tanításai nyitották ki szívemet a világ titkainak megismerésére, embertársaim szeretetére.

    Föld gyomrában, tenger mélyén izzik a fém, lobog a t?z, az erd?kben n? a fa, gyökerével a talajba kapaszkodik, a felh?k felett ragyogó fényes napkorong ontja melegét. A leveg?ben sólyom száll, id?nként le-lecsap zsákmányára. Szépség, igazság, jóság. Minden létez?ben megvannak ezek a tulajdonságok. De az ellenkez?je is. Kagylóhéjból megszületett a gyöngy. Talán igazgyöngy, talán talmi, de mindenképpen csillog. Ki dönti el, hogy egy ember élete igaz volt-e, vagy hamis? Minden él?lény ártatlan, amikor megszületik. Rajta áll, hogy képességeit, lehet?ségeit hogyan használja ki, mivé válik. Mindenki azt szeretné, ha a homályból a tiszta fény közelébe jutna el. Eljutunk-e oda, vagy mindig keressük az oda vezet? utat?

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Legutóbb szerkesztette - Kühne Katalin
Szerző Kühne Katalin 90 Írás
Nevem Hornyánszkyné Kühne Katalin. ÁÃ?rói nevem az egyszerűség kedvéért Kühne Katalin. 1947-ben születtem Szegeden, de Miskolcon élek pár hónapos koromtól. ÁÃ?rásaim az Irodalmi Rádió honlapján, CD-n és nyomtatott formában jelentek meg, elhangzottak az IR-ben. Eddig két kötetem van: Családi album (Miskolc: Felsőmagyarország, 2007), ami visszaemlékezéseimet és édesapám Töredékek a harctéri naplóból c. írását tartalmazza. A Jel a sziklán c. verseskötet (Miskolc: Irodalmi Rádió, 2007) válogatás régebbi verseimből. A harmadik idén novemberben jelenik meg Idősíkok címmel, az Uranus Kiadó adja ki, ez prózakötet. A Kláris c. folyóiratban és antológiákban szerepelnek írásaim. A könyvek, a természet, a művészetek szeretete kísért végig egész életemben. Szüleimtől, távolabbi őseimtől, barátaimtól az értékek tiszteletét örököltem, ezt próbálom továbbadni utódaimnak.