Kőmüves Klára : Már nem tudom…

Nyomtatás

Már nem tudom, hogyan szeress,

s miként csitítsd a pusztító tüzet,

mely kezdetben parazsával melegített,

végül körbefogta minden kincsemet.

Ezer papírra írtam, ezer papír elégett,

ezer lángra lobbanás, maroknyi szürke por

Hamu hirdette mostoha sorsunkban,

Hogyan szeress, már nem tudom.

Már nem tudom, hogyan ölelj,

s miként szorítsd a két karom,

mely míg erőtől duzzadt egykoron,

bevallom, ma  ernyedt koloncként hurcolom.

Ezekben nincs erő, ezekből eltávozott az élet,

ezekt?l ölelést már nem remélek

Lelógó gyertyák saját viaszba fulladását láthatom,

Hogyan ölelj, már nem tudom.

Már nem tudom, hogyan csókolj,

s miként szolgáld az ajkaim,

mely annyit s annyiszor becézte nyelvedet,

míg bezárt a konyhakert, íze epétől fűszeres.

Nincs zamatom, nincs gyümölcsös foghéjak között,

az édes patak nyelvsziklám alól elköltözött

Ráncosra szárad a magom, cserepes a föld,

Hogyan csókolj, már nem tudom.