Sonkoly Éva : Zárójelentés

Műtét után…*

 

Rovatok

Kiadás, bevétel, követel.

Vegyük sorra

 

Rossz rovatba:

volt jó szívritmus,

helyette atenobene.

Gyermek-álmok,

szép remények.

Ma dobozban a

nyugalomhoz szükséges

adagom.

Szemem fénye,

csillogása?

Szürkévé dermedt.

Műlencsével élő ember,

– olvasom.

Hála égnek, látom!

Ha messze nézek,

nyáron,

alföldi búzatáblán áll

tekintetem.

Nehéz megszokni

a dunántúli kékség

reggeli párás palástját.

 

Lapozok.

Magammal hoztam

gyermekeim mosolyát,

ünnepi ölelését.

Az élet tartozik nekem,

bomlott szívem

nem nyugszik, követel.

A kihagyott ritmusban,

mivel most zenél,

a szeretet vágya

örökre benne él.

 

Hátra van még

az egyenleg,

tán’ nem sürgős,

odalenn,

 lázadóknak fennartott

helyen.

Legutóbbi módosítás: 2009.07.12. @ 10:31 :: Sonkoly Éva
Szerző Sonkoly Éva 579 Írás
Gyógypedagógiai tanár vagyok. Az Alföldön születtem, Kaposváron élek. Mióta emlékezni tudok az irodalom rajongója vagyok, mesék, regények, versek. Sok évvel ezelőtt egy tanítási szünetben kezdtem valamiféle belső zenére sorokat írni. Eldobtam, de a gondolat, hogy még egyszer megpróbálom, biztosan izgatott, mert azóta vagyok ezen a téren próbálkozó. Sok kedvencem van klasszikusok, napjaink írói. Mégis, Váci Mihálynál aligha érzékelteti számomra más költő a hiányt, sorai emlékeztetnek életem sokszori újrakezdéseire, hitet adnak. "Újra kezdeni mindent e világon, – megteremteni, ami nincs sehol, de itt van mindnyájunkban mégis, belőlünk sürgetve dalol, újra hiteti, hogy eljön valami, valamikor, valahol…"