Janáky Marianna : Tudatroham

 

Tudatroham

 

menekül? lefojtott lelkem

nyálkája szaporodik orromban

izmaim megfeszülnek

sápadó arcom verejtékben

 

kavarog a gyomrom

lefekszem

émelygek tiszta tudattal

kihánynám a múltam

szédül bennem a félelem

galacsinná gyúr

 

kiáltok

a rohadt életbe

dehogy halok meg

 

szívem dobol

lelkem összeesik

tudatom mégis m?ködik

félek

 

a mosdóba rohanok

kapkodom a leveg?t

ablakot nyitok

nem halhatok meg a WC-ben

 

úristen de gyenge vagyok

de hisz máskor is legy?ztem a pánikot

 

kijössz utánam

na most tetszem-e kedvesem

hát ez nem igaz

hogy tudatom még most is veled

 

meghalok

jaj dehogy

csak lelassulok

lecsúszom a k?re

nedveim folynak

a semmibe ájulok

 

ne hívj ment?t

szól némán

 

fehér szemhéj alatt

fekete tudat

 

 

 

Legutóbb szerkesztette - Janáky Marianna
Szerző Janáky Marianna 201 Írás
Hullámvonal vagyok tengerkék szemedben, csillaggá válunk, ha elernyedtem À“ mondhatta édesanyám édesapámnak, mikor megfogantam Hódmezővásárhelyen. S ma már a második kamaszkorom élem. Férjem és fiam elengedtem, mert ideje volt, hogy megtalálják önmagukat a világban. Ahogy nekem is. A hatvanas évek titkaiban nyugodt gyermekkor ölelésének emléke kísért a kamaszkor mindenttudniakarok világába, annak ellenére hogy édesapámat 8 éves koromban eltemették. Csak most értem meg, hogyan vonult át hiánya az életemen. A társban apát kerestem, s a virágokat soha nem szerettem, hiszen sírgödrébe egy rózsát dobattak 1963-ban velem. Egy családi festő barát, Füstös Zoltán és szüleim társaságának tagjai, színházi előadások, kiállítások feledtették a bennem meggyökerező hiányát. Gimnáziumi tanáraim mutattak utat a kamaszlánynak, merre milyen elvárásokkal induljon el a felnőtté válás útján. nszerelmes, az irodalmat és művészeteket szerető, tanáraimat tisztelő éveim meghatározták pályaválasztásom. Tanár lettem. ÀžIdegen nyelveket tudni szép, a hazait pedig lehetségig mivelni kötelesség.À Diploma munkám Kölcsey Parainesis-ének elemzése volt, és elképzelt unokahúgomnak magam is írtam egy intést, buzdítást ÀžmellékletkéntÀ. Csak ma vagyok képes arra, hogy felfogjam, mit adott nekem mindaz, amit kisfelnőtt koromig átéltem. Felelősségteljes felnőttkor következett annak minden örömével, fájdalmával. Szerelem, munka, munka, munka. A legnagyobb csoda a szülés, a fiammal való egységtudat érzése. Majd munkahelyek sora. (Miért? Hogy minél többet tapasztaljak?) S ismét tanulás. Német nyelvtanári és könyvtári asszisztensi végzettséget szereztem. ÀžŐstől örökölt szenvedélyÀ-em, érzékenységem meghatározta nevelői pályám. Szerettem és viszontszerettek. Három éve megírt első versem óta a célom az, hogy írásaimmal is tanítsak, és nőként a szeretet, a szerelem, az erotika csodáját megmutassam. 2010. májusában felvettek a Szegedi ÃÂrók Társaságának tagjai közé. A Szegedtől Szegedig antológiában 2011-ben három kisprózám jelentették meg, és az Irodalmi Jelen Nyitott ajtók antológiájában "egypercesem" lett a címadó írás. Legyen tiéd örökre legalább egy írásom!