Psenyeczki-Nagy Zsolt : A hullámvasút IX.

A nagy pofáraesés

F. persze csak akkor értesült a történtekr?l, amikor másnap megjelent a cégnél, és az el?vigyázatosan az ajtóba állított biztonsági ?r nem engedte be.

    – Mi az, hogy ki vagyok?! Én vagyok a maga munkaadója vagyok, és ha sokat okvetetlenkedik, úgy kirúgatom, hogy a lába sem éri a földet! – förmedt a biztonsági ?rre.

    – Nos, ha ez így van, akkor kérem, mutassa meg nekem a nevét ezen a listán – kérte az ?r blazírt pléhpofával, mintha nem tudta volna, hogy mire is megy ki a játék.

    F. elvette a listát – és mély megdöbbenéssel konstatálta, hogy nem szerepel rajta.

    – Ez csak valami tévedés lehet! – kiáltott fel. – Azonnal hívja ide Sz. urat!

    – Sajnos, Sz. úr éppen házon kívül van – felelte az ?r.

    Nem részletezem, még további fél órába telt, mire a nagykapu haragos döndülése tudatta velünk, hogy F. úr – dúlva-fúlva – távozott.

   Természetesen nem hagyta annyiban, megfogadott egy pesti sztárügyvédet, és megkezd?dött a Nagy Iszapbirkózás. 

    Magyarországon semmi sem az, aminek látszik. Az igazságszolgáltatás inkább ítéletszolgáltatás, a perek nagy részét pénzfeldobással is el lehetne dönteni, aligha változna nagyot a statisztika.

    F. és ügyvédje tudták, nem várhatnak arra, hogy a bíróság kimondja, F. kilépése érvénytelen. A pert ugyan elindították, de nem bíztak a számukra kedvez? végeredményben. Más, gyorsabb eredménnyel kecsegtet? utat kellett választaniuk.

    A megoldás kézenfekv? volt, az F+Sz. Kft – azaz most már talán inkább csak +Sz Kft – jelent?s összegekkel tartozott az F. GmbH-nak, F. bécsi cégének.

    Csakhogy Béla sem lett volna Béla, ha nem rejt el egy-két ászt a kabátujjában. Pontosan azért csempészte bele a kilép? papírokba a tizenöt milliós kártérítést, hogy ne kelljen fizetnie.

    F.-ék perrel és felszámolással fenyegették Bélát, ? pedig tudta – vagyis inkább remélte –, hogy az id? neki dolgozik, és nem fizetett, mondván, el?bb állapodjanak meg mindenben. Az idegek háborúja folyt, kiegészítve egy blöff hadszíntérrel.

    P. ügyvéd úr (F. „sztárügyvédje”) komoly bírósági kapcsolatokat sejtetve Béla tájékozatlanságára apellált. (Ne feledjük, alig pár hónappal vagyunk a rendszerváltás után, ez még a „vadkeleti kapitalizmus” ideje!)

    – Tegnap bevittem K. bíró úrnak a felszámolási kérelmet… A jöv? héten elbírálják.

    Béla egy volt el?felvételis katonatársát hívta segítségül. Az illet? jó képesség?, lelkes fiatal jogász volt, de abban a jogszabályi katyvaszban senki sem mert volna egyértelm?en állást foglalni.

    – Nos, nem valószín?, de azért nem is teljesen lehetetlen – mondta Bélának, amikor az a fenyegetést?l gombost?fejnyire zsugorodott gyomorral elment hozzá.

    – Akkor most mit csináljunk?

    – Tárgyalni kell.

    A két jogász hamar meg is állapodott egy tárgyalási id?pontban. Abban mindkét fél egyetértett, hogy a két érdekelt ne tárgyaljon közvetlenül egymással. Béla az ex-katonatárs mellett engem bízott meg a tárgyalással. P. ügyvéd úr úgy gondolta, egyedül is elfogyaszt bennünket reggelire.

    Ha P. sztárügyvéd urat magunk elé akarjuk képzelni, gondoljunk Torgyán úrra, pipával a szájában.

    – Sz. úr egy gengszter! A kereskedelmi alvilággal kerültem kapcsolatba! – indított.

    – Egyetértek, ügyvéd úr! – kontráztam. – Csakugyan korpa közé keveredett, amikot F.-t?l (szándékosan nem uraztam) elfogadta a megbízást!

    Ilyen szívélyes hangnemben folytak a tárgyalások több fordulón keresztül. F. szemmel láthatóan jobban állt.

    Bélát torkára tett késként fenyegette a felszámolás réme, egy mumus, amir?l senki nem tudott semmit, lévén, hogy hazánkban addig egyetlen egy ilyen eljárást sem folytattak még le!

    P. sztárügyvéd úr bízott a blöffjében, és keményen ütötte a meleg vasat.

    – Sz. úr örülhet, ha nem jelentjük fel okirat hamisításért! Ügyfelem kintlév?ségének teljes megtérítését követeli, és ötvenmillió forint kártérítést!

    – Követeljen százmilliót, ügyvéd úr! Azt pont úgy nem kapja meg, viszont sokkal jobban hangzik!

    – Maga még Sz. úrnál is nagyobb gengszter!

    – Szerény alkalmazott vagyok, ügyvéd úr, aki legjobb képességei szerint védi munkaadója érdekeit –, ellentétben Önnel, aki a jog teljes eszköztárát felvonultatva segédkezik egy, az ügyfelét?l már amúgy is megsarcolt ember végs? kifosztásában. Akkor most melyikünk is a gengszter?!

    Kíméletlenül folyt a blöff-háború. Béla már kezdett hajlani arra, hogy lemond a kártérítésr?l, amikor egy nap telefonhívást kaptunk Bécsb?l…

 

Legutóbb szerkesztette - Psenyeczki-Nagy Zsolt
Szerző Psenyeczki-Nagy Zsolt 30 Írás
Megértem fél évszázadot - túlnyomó részét a "létező szocializmusban". Szereztem 1,9 diplomát - azért a tört szám, mert az ELTE-nek (és saját magamnak) még tartozom egy államvizsgával... Gyerekgyártásban már megtettem a magamét (tudjuk: 2 szoba, 3 gyerek, 4 kerék ...) most már irány a halhatatlanság! - Ez a busz megy a Párnás Szuszra? P.s. előbb-utóbb teszek fel képet is, csak találnom kell egy olyat, ami nem meríti ki az esztétikai környezetszennyezés fogalmát.