dudás sándor : közben ÚTközben VI. rész

17.

Abban az id?ben – 1848-at írtak – ismer?s volt népünkben a lelkesedés, er?s az egyet akarás. „Egy kiáltás, egy mennydörgés volt az ezerek hangja.”
    A kisfiú érezte, keblében lángoló t?z ég. Olthatatlanul, a szabadságért. Kett?s érzés táplálta ezt a tüzet, az ellenség halálos gy?lölete, és a haza halálmegvet? szeretete.
    Beállt a katonák közé, követte ?ket mindenüvé.
    A harcokból, szenvedésekb?l kivette részét. Hideg télben, hóban, fagyban ment velük. Földön éjszakázott. Sokszor éhen, szomjan, de lelkesen a harci láztól. „Szilaj lelkesedés foly’ bennem, mint t?zár.”
Akkor is l?porfüstben, puskaropogás közt, ágyúdörgésben – de azt nem tudva, hogy az ellenség által t?rbecsaltan – rohant el?re a katonákkal, lelkesen. És akkor hirtelen hatalmas ütést érzett a mellkasán. Elsötétült el?tte a világ, ellobbant lelkéb?l az élet. Mint a lekapcsolt tévé képerny?jén pillanat alatt semmivé lesz a kép. A kisfiú örökre kiesett az id?b?l.
    De a tér ?rzi. A Szabadságharcos út egyik háza el?tt, halálhelyén, kis vaskerítéssel körül vett kopjafa. Az emlékm?re felkarcolva: „Nagykinizs h?s fia volt. Szabó József 1837-1849” A tápióbicskei határnál, a Honvédszobor mellett szintén kopjafa áll, porló csontjai felett.
    És az emlékezet él?virágai, koszorúi.

18.

    Az újév els? e-mail-jeinek egyikét Zoli barátomtól kapom.
    Mese. Arról szól, hogy egy ember igazán, pontosabban mondva, emberként szerette kutyáját, ahogy kell. Lényeg a lényeg, az ember meghalt. Megy a mennyországba a kutyájával együtt. Az ajtón bejutva, látja nagy a tisztaság. A senki által nem látott, de ismerni vélt mennyország-?r, Péter konokul rázza fejét. Bemehet, de a kutyájával együtt nem.
    Emberünk visszafordul. Neki nem kell az ilyen mennyország, ahol kutyának nincs helye.
    Mennek, mendegélnek. Egy helyen kiírva: Mennyország. Szegény kutya már nagyon szomjas. Emberünk kopogtat a kapun, s kérdi, bemehet? Be. A kutyája is? Az is!
    Bemennek. Isznak-esznek. De egyszer? ez a világ! Se ragyogó tisztaság, se pompa, se angyalkák! Rájön, két mennyország létezik.
    A jelképes mese saját ötlete Zolinak? Nem firtatom, nem ez a lényeg.
    A csatolt mellékleten gyomorforgató képek: kutyák megcsonkítva, nyúzottan, vágott, szúrt sebekkel.
Több száz képb?l válogatta. Mint írja: állatvéd?k küldték neki. Pár tucat csupán az elküldött kép, de így is rengeteg. Jóérzés? embernek egy is sok(k)!
    Ecce homo!
    Ezt teszi a legh?ségesebb barátjával.

19.

    Tápióbicskén a templom közelében áll, de a Nagykátára vezet? f?útról nyílik Szabó István húsboltja.
Ha betérek ebbe a hentesüzletbe, mintha patikába lépnék! Tisztaság, rend. A disznóságok – fül, köröm, csülök és a többi részek – szépen tálcákba rakva, elkülönítve a h?t?pultokon. Emitt csirkeségek, pulykaságok – comb, farhát, nyak, bels?ség. A fali fogasokon függ? füstölt oldalszalonnák, házikolbász-rudak mögött hófehér csempe. Ínycsiklandóan kirakva, mi szem-szájnak ingere. Eljátszik az ember azzal a gondolattal, míg máshol kétes tisztaság miatt zárat be a KÖJÁL üzleteket, ennek a kis boltnak az ÁNTSZ aranyérme járna. Ám nem nagyon elmélkedhet, nézel?dhet az ember a falatnyi boltban, mert hamarosan vagy Szabó úr, pirospozsgásan, kedélyesen mosolyogva, vagy felesége, Ágika, kicsit komolyabban, de cseppet se kevesebb szívélyességgel ráköszön az emberre.

    – Jó napot kívánok! Mit parancsol?
    Félkész mirelitek, konzerves állateledelek közül választhat, aki erre tart igényt. Halászlékocka, savanyú káposzta, felvágottak rúdban, de olykor kenyér is kapható itt. István több szakmába vágó lábon áll, a kapcsolatom vele remek, mivel családunk cseppet sem veti meg a húsféléket. Gyakorta váltunk, ha többet nem, pár szót. B?vebben csak olyankor, amikor kevés vásárló tartózkodik benn. Ám ezek ritka alkalmak, mindannak ellenére, hogy szép lassan, de biztosan emelkedik egekbe a húsok, húsfélék ára.

20.

    Tápióbicske legismertebb emberei közé tartozik Horgos János szikvízkészít?, vagy ahogy egyszer?en szokás mondani, szódás. Nem csoda, kis tehergépkocsijával és vejével kétnaponta járják a község utcáit. Hétf?n, szerdán, pénteken és szombaton rakják le kocsijukról az igényelt mennyiség?, másfél literes, szénsavbuborékkal telített vizet. Van, ahol csupán egy üveggel, de vannak helyek, ahol hat-nyolc üveggel igényelnek. Az üres üvegeket a szokott napokon felaggatják kapura, kerítésre, van ki vödörbe, mellé a pénzt, és lehet várni a zeneszót, amit Horgos úr – a maga és veje szórakoztatásán túl – ingyen szolgáltat a jó népnek.
    De otthon is cserélnek üveget.
    János már nem fiatal, hatvan felé járó, szálas, izmos termet?. Sportember volt, focizott a helyi futballcsapatban. Állítólag az ? – és csapattársai – idején élte a bicskei csapat fénykorát.
    János t?sgyökeres tápióbicskei. Általános iskoláit helyben végezte, majd kitanulta a lakatos szakmát. Húszéves korában megn?sült, két gyermekük született. A Pest Megyei Villanyszerel? Vállalatnál dolgozott 1979-ig lakatosként. Ekkor a pándi tanácselnök panaszkodott az édesapjának, hogy Pándon nem tud beindítani szikvízüzemet, amit aztán János, az édesapja kérésére, az ottani hivatal segítségével, elvállalt. Nehezen indult a vállalkozás, az els? id?kben siralmas volt a helyzetük. Eleinte az emberek kancsókba kérték a szódavizet, hogy kipróbálják, ízlik-e.
    Ennek már több mint huszonnyolc éve.
    A gépük kezdetleges volt, két hónapi küszködés után vették meg az ÁFÉSZ-tól az üvegekkel együtt. Pár évi munka után a telkükön, Tápióbicskén építették meg a m?helyt és hazaköltöztek. Az els? id?szakban mélyponton voltak, mert amit megkerestek, visszaforgatták a kocsiba, vagy valamilyen alkatrészbe. Ma már fejlett technikai színvonalon végzik a családi vállalkozást.
    Eleinte a szikvízkészítés nem volt szakmához kötve. János belépett az Országos Szikvízkészít? Ipartestületbe, tanfolyamot végzett, és sikerrel levizsgázott.
    A szódavíz készítéséhez saját fúrott kútjukból nyerik a vizet, amely különböz? finomságú sz?r?kön, vegyszermentes baktériumsz?r? berendezésen megy keresztül. Innen automatikusan a friss vízzel dolgozó széndioxid-kever?be kerül, ahol a víz a széndioxiddal egyesül. Semmilyen tartósítószert, adalékanyagot nem használnak. Az elkészült szikvíz automata tölt?fejeken jut a flakonokba. A palackokat és a rekeszeket is minden alkalommal fert?tlenítik.
    János kevés szabadidejében a ház körül, a m?helyben, a kertjükben foglalatoskodik.

Legutóbb szerkesztette - Adminguru
Szerző dudás sándor 753 Írás
1949-ben születtem Tápiógyörgyén, a mai Újszilváson. Szakmám könyvkötő. Nyugdíjas vagyok. 13 éves koromtól társam a versírás, az irodalom. Több önálló kötetem, s általam szerkesztett antológiám, s más antológiai szerepléseim vannak.