Most hozzám jönnek koldulni.
Szavak, sajátjaim.
T?lem, bel?lem kérnek.
Fényt, meg a sötétet.
Az estét nevében egybemosó
világít feny?m hegyén.
Íves dombjára sugarak kéret?dznek,
szentjános-bogárt, esz zöld irigység.
Milyen szép vagy!
Így messze is.
Kitakarom kezemr?l a tegnapel?tti b?rt.
Téged fogottat.
Cserezni nem kell.
Feszítem keretekbe.
Falra kerüljön? Fiókba vele?
Hallgat a b?rbeégetett
és betakar kénk?mentesen a füstszag.
Tudod, a „nem vagy itt”,
már élt,
mikor meg sem voltál.
Képzeletben sem.
El?re kiásott verem.
Falumban nagy nóta szól.
Gondolom, tánc is.
Szomszéd mulat.
Elismerem, nehéz megtalálni a helyes utat.
Nem adsz esélyt,
hogy elfogyó id?mben
legalább kérgesre járt talppal, hozzádközelre törekedjek!
A hajnalt mesél? csak világít.
Holdszerepben tetszeleg.
Itt vagy, érezlek.
Naponta újran?tt b?rbe simogatom
kezed nyomát a kilincsemen.
Visszajössz?
Legutóbbi módosítás: 2009.07.25. @ 04:46 :: Balog Gábor -csataloo
