Balog Gábor -csataloo : Kéznyom, kilincsr?l

 

Most hozzám jönnek koldulni.

Szavak, sajátjaim.

T?lem, bel?lem kérnek.

Fényt, meg a sötétet.

Az estét nevében egybemosó

világít feny?m hegyén.

Íves dombjára sugarak kéret?dznek,

szentjános-bogárt, esz zöld irigység.

 

Milyen szép vagy!

Így messze is.

Kitakarom kezemr?l a tegnapel?tti b?rt.

Téged fogottat.

Cserezni nem kell.

Feszítem keretekbe.

Falra kerüljön? Fiókba vele?

Hallgat a b?rbeégetett

és betakar kénk?mentesen a füstszag.

 

Tudod,  a „nem vagy itt”,

már élt,

mikor meg sem voltál.

Képzeletben sem.

El?re kiásott verem.

 

Falumban nagy nóta szól.

Gondolom, tánc is.

Szomszéd mulat.

Elismerem, nehéz megtalálni a helyes utat.

Nem adsz esélyt,

hogy elfogyó id?mben

legalább kérgesre járt talppal, hozzádközelre törekedjek!

 

A hajnalt mesél? csak világít.

Holdszerepben tetszeleg.

Itt vagy, érezlek.

Naponta újran?tt b?rbe simogatom

kezed nyomát a kilincsemen.

 

Visszajössz?

Legutóbb szerkesztette - Balog Gábor -csataloo
Szerző Balog Gábor -csataloo 179 Írás
Írok, olvasok. Többnyire jókat.