érzed
a lépcs?k
hidegek réseit
fogod válladon
a falak súlyát
látod a piros szekrények
lomha hullámzását
s a kezedbe fogod a kilincset
amikor ajtó sincs sehol…
– kezedben ott a kulcs –
csend lett
elnémult
a
reggeli
misére hívó nagy harang
nagyot
reccsent
a
szék
valaki mellettem beszélt
beszélt
élt…
– homokszemekbe rajzoltam tenyeremmel a napfényt –
Legutóbbi módosítás: 2009.07.25. @ 22:22 :: Dvorák Etela
