Anyámhoz

Ezen írás Balatonszemesen született, feladott feladat volt, írjunk egy anya-verset, aktuális volt mégis, s eleredt a tollam, hiszen ismételten messzebb kerültünk egymástól édesanyámmal, s nem egyszer gondoltam múltamra… ? reá, amíg egyszer fel nem hívott sírva, hogy hiányzom. sszes eddigi könnyének emlékére írtam eme verset.

 

Csillagjegyének képe oroszlán
Haja vörös, nem éppen anglikán.
Kazahok vére is csordul benne,
E-mellett pedig a poltáv ukrán.
 
Tragédiák sem törték meg,
Nem lettek úrrá a betegségek.
Apja, s fia halálától rettent,
Megtört, ám tovább ment.
 
Nem feledem soha kemény nevelését,
Bíztató, szép, olykor szidó szavát,
Bölcs, és végtelen mély szemét,
Mellyel úgy nézett, mint igaz barát.
 
Irina! Finom volt minden falat,
Áldott, jó minden könny, és öröm,
Amit kapott t?led fiatalabb fiad,
Nem szeretet ez, s nem is ösztön.
 
Nem tudom mit írjak akad szavam,
Megakad a torkomon, édesanyám!
Tudd, hogy mindig úgy akartam,
Hogy büszkén tekints te én reám.
 
Igen, voltam én céltalan vándor,
Voltam élvhajhász, és botrányh?s,
Nem mentem, mert kívánt a mámor,
Te hívtál, s nem mentem én üstökös.
 
Nem láttam a cseppjeid kebleiden,
Reszket? hangod reám nem hatott.
Isteni vagy súgták a kúrvák részegen,
S elfelejtettem a meleget adó otthont.
 
Luxus autók parkoltak a házuk el?tt,
Jöttek hozzá a barátok, s a fiú rohant,
Úgy hitte, hogy ?k igazán szeretik ?t,
Vakon kereste azt, amit mindig akart.
 
Pillanatnyi élet, csillogás, és bankó,
Top-rongyok, italok, s a parfümillat,
Ez vette körül, szép, finom volt, és jó,
Míg ebben fürdött, addig ? maga alatt.
 
?, ki kínok közt e világra hozta mégis,
Az orvosok hiába tiltakoztak hevesen,
Kitartó volt, anya, ez a szó is oly kevés,
Hogy harcát bemutassa a halál ellen.
 
Karjai közül nem egyszer kitépte,
Hogy éljen a már egyetlen gyereke.
Hisz elment az id?sebb, el messzire,
Hívták magukhoz, vissza a végtelenbe.
 
Itt vagyok anyám, itt ülök és sírok veled,
Látlak, hallak téged, hiába a kilométerek,
Azt súgom, hogy tudd, hogy én szeretlek,
Hogy csak miattad vagyok, s most is élek.
 
Drágám, egyetlen igaz barátom, szerelmem,
Kérlek téged, könnyeim nézd el én nekem,
Bocsásd meg a szavaim, melyekkel sértettem
A te kemény, s mégis tör?d?, én egyetlenem,
 
A te kristályod, mely mindig ragyogott én értem,
Melyre nem néztem, ha mégis, akkor beleköptem.
Tanárom, ?rz?m, és véd?m, mindenem voltál nekem,
Bocsásd meg, hogy mind ezt valaha is elfelejtettem.
 

Ha egy József Attila mű 6 pont, akkor mennyi ez?

Kattints 1-5-ig az értékeléshez!

Ha jónak találtad ezt az írást...

Oszd meg ezt közösségi oldalakon is!

Sajnáljuk, hogy az írás nem tetszett!

A következő talán jobb lesz!

About Lazarev Oleg Alekszandrovics 4 Articles
Üdvözöllek! Lazarev Oleg Alekszandrovics vagyok, 1983. november 15-én születtem, Szimferopolban (Krím-félsziget, Ukrajna). 1996. márciusában Magyarországra költöztem a szüleimmel, Miskolc-Tapolcára. ÃÂltalános iskolai tanulmányaimat a 29.sz. ÃÂltalános Iskolában fejeztem be. 1998 és 2002 között a Földes Ferenc Gimnázium tanulója voltam, ahol 2002-ben magyar irodalom és történelem fakultációs diákként sikeresen leérettségiztem. 2002 és 2004 között a Miskolc Egyetem ÃÂllam- és Jogtudományi Karának nappali tagozatos hallgatója voltam. 2004-2005 József Nádor Szakképző Iskola, Marketing- és Reklámügyintéző tanfolyamát végeztem el. Jelenleg pedig a budapesti Heller Farkas Turisztikai és Gazdálkodási Szolgáltatások Főiskolájának gazdálkodási szakos, levelező tagozatos hallgatója vagyok. 2009-ben elvégeztem a Magyar ÃÂró Akadémián belül a szépírói mesterkurzust. Ugyanezen évben volt szerencsém megismerni Turczi Istvánt, illetve részt venni az általa vezetett ÃÂrásművészeti Szemináriumon, Balatonszemesen. Ugyanitt találkoztam Lutter Imrével, Kiss Lászlóval, Szennik Évával a Magyar Versmondók Egyesületéből, rájuk is csak mosollyal, és barátsággal tudok gondolni, ugyanúgy, ahogy a már fentebb említett Turczi Istvánra, és a tábor többi résztvevőire. Mindenképpen meg kell, hogy említsem a Cserhát Művész Kört, melynek költőként tagja vagyok 2007-től. Ez az a fészek, ahol mindig otthon érzem magam, ahol mindig szeretet vár. Ihász-Kovács Éva, illetve fia, Bornemissza Attila tanítványának fogadott, és mindig szívesen lát. Tisztelt Évára, párjára Petneházy-Kiss Bencére jómagam pedig úgy tekintek, mint fogadott nagy szüleimre, Attilára pedig, mint a legjobb barátra. Több ízben elismerték a költői munkásságomat is a következő díjakkal: Nívó Díj (2007) ART Arany- Díj költői, írói munkásságomért (2008) Nívó- Díj a tematikai pályázatokon való részvételért (2008). Arany Diploma és művészeti Nagy-díj - Cserhát Művész Kör (2009) A Művész Kör tagjaként volt szerencsém, ahhoz, hogy a Délibáb mellett a kör Debreceni tagozatának tagjai, Tokaji Márton, a tagozat vezetője által szerkesztett Alföldi Tollforgatók Lapjában, és Tűzmadár kulturális, és irodalmi lap oldalain is olvashassák írásaimat. Ezen év nyarán elkezdtünk dolgozni Bornemissza Attilával, a kör elnökével az első verses kötetemen, amely még ezen évben napvilágot lát a Cserhát könyvek egyik kiadványaként. Nem feledkezem meg soha Csépányi L. Katalinról sem, és az általa szerkesztett Hetedhéthatár lapjairól, ahol először láttak napvilágot verseim. Immáron hatodik éve vagyok kapcsolatban vele, biztatása, pozitív kritikája hatalmas lendületet, és erőt adott. Soha nem feledem el kedvességét, szeretettel gondolok ő reá. Később 2006 körül végül elszántam magam, hogy írok Zsoldos ÃÂrpádnak az Irodalmi Rádióba, ahol szintén szeretettel láttak, mint költőt, alkotót. Alkotásaim elhangozottak általuk szervezett felolvasó esteken, megjelentek CD-n, gyűjteményes, nyomtatott kiadványokban, az interneten, hangos vers formájában is. rökké az emlékezetembe zártam a tavalyi Irodalmi Rádió által szervezett irodalmi alkotó tábort, Szigligeten, az Eszterházy kastélyban, ahol ugyancsak rengeteg barátot szereztem, köztük Serfőző Attilát, akinek köszönhetően nagy örömömre egyike lehetek a 7torony tagjainak. Lazarev Oleg Alekszandrovics Budapest, 2009. július 28.