Schődl Gábor : Brutalitás

Akár meg is történhetett volna…

 

A kerületi Kapitányság ügyeletén kitartóan csengett a telefon. A vonal túlsó végén Özv. Höfflinger Gyuláné, született Defekt Lujza, nyugalmazott takarítónő, már-már anyázni kezdett, mikoris a negyvenkettedik csengetésre felvették.

Lujza lelki szemei előtt lepergett, hogy ennyi idő alatt egy ámokfutó akár két tucat állampolgárt is lemészárolhatna.

— Tessék — szólt a vonalba egy kissé álmatag hang!

— Azonnal jöjjenek ki, az emeleten nagy balhé van!

— Hol?

— Hol, hol? — hát a lakásban! — méltatlankodott a nyugalmazott. — Hogy lehet egy ilyen fontos pocizióba egy ilyen marhát tenni!

— De hol?

— Hát itt a házban!

Szumma-szummárum, nem telt bele tíz perc és a közeg megtudta a kerületet is, no meg a pontos címet.

Azonnal szólította a pihenőszobában szalonnázó Molnár14 Jánost és Kis5 Bélát.

Habár a két úr tudatában volt kötelességének, még bekaptak egy-egy katonát és lejelentkeztek.

— Asszonyom! Vér folydogál a lakásból? Mert mi csak ennek fennforgása esetén kezdeményezhetünk kivonulást.

— Patakvér, patakvér — hadarta az idős hölgy —, siessenek…

A két szolgáló és védő úgy negyedóra elteltével meg is érkezett, és a matróna velőtrázó útbaigazítása mellett megközelítette a helyszínt.

Ott Molnár5 előkapta a tonfáját és bedörömbölt.

A már mélyen alvó Kripli Aurél kicsoszogott az előszobába és csak ennyit mondott:

— Ki a lófasz dörömböl itt éjnek idején?

Molnár5 éles eszével azonnal átlátta, ajtót tévesztettek.

A másik ajtó előtt csordogált ki a vér és hallatszott ki pofonnak vélhető hang, úgy tizenkettő, majd egy akusztikailag erősen eltérő tizenharmadik. Az abszolút hallású Molnár14 azonnal meg is jegyezte:

— Ezt a fal adhatta!

— Azonnal nyissák ki! Rendőrség! — eresztette ki érces baritonját a hatóság embere.

Hamarosan megjelent az ajtóban Dromedár Károly, aki fülénél fogva vezette a fiatalkorú gyermekét és eközben kitartóan gyepálta.

— Felszólítom a tettlegesség minél hamarabbi abbahagyására, vagy kénytelen leszek közbelépni!

— Minő okból verdesi orrba-szájba a sértettet?

— Drága ezredes úr…

— Csak tizedes — vetette közbe Molnár, bár rohadt jólesett neki a tévesztés.

— …ez a kölyök melós akar lenni! Elhatározta, hogy hegesztő szakmát tanul!

Én meg mondom nekije, legyél politikus! Semmi felelősség, nagy dohány, négy évig biztos munkahely. De ő csak mondogassa a magáét! Én meg, miközben pofozom, hogy térjen már észhez, tovább érvelek: — Pompás munkahelyed lesz a parlamentben, napközben akár alhatsz is, vagy számítógépezhetel, azt a mumós játékot is játszhatod, ami a kedvenced, vagy olvashatol újságot, oda sem kell figyelned arra, aki éppen pofázik. Ha kajabál az Elnök, hogy szavazzatok, megnyomod a megbeszélt gombot, aztán akár ki is mehetsz a büfébe. Baromi olcsó. Ehhez képest e Lidl egy dög drága áruház! Aztán elszíhatsz egy staubot akár a tiltott folyosón is, növelve az adrenalin szintedet. Ha visszamész a terembe a rágógumidat nyugodtan ragaszd a karfára, és a csokipapírt is dobd a széked alá, takarítanak utánad!

Bekerülsz egy bizottságba és dől a lé!

Számla nélkül tehetsz bármit!

Vezethetsz részegen, mentelmi jogod van!

Ha baszogat a frakciód, átülhetsz függetlennek

És ez a marha melós akar lenni, zokogott immáron az apa!

 

Molnár5 János tisztelgett és csak ennyit mondott:

— Nem találtunk bűncselekményre utaló jelenséget, hagyja abba a verést! Holnap délelőtt győzze tovább ezt a hülyegyereket….

Legutóbb szerkesztette - Schődl Gábor
Szerző Schődl Gábor 55 Írás
Epipapi vagyok, aki próbál humorizálni.... Skype-schodl2941 Csak szépen, sorjában hívjatok....