Vadászi Árpád : Az orvostudomány dicsérete

– Mint már régebben sokszor,

kellene megint egy doktor.

Úgy érzem

nem vérzem,

de úgy fáj a torkom, mintha lenne

benne egy penge,

az általános közérzetem gyenge.

 

– Ajánlom doktor Némethet,

a minap mentett életet.

Hogy nem lettem kih?lt tetem,

neki köszönhetem.

 

A múlt héten történt,

hogy elmentem doktor Kovácshoz önként.

A gyógyszer, amit adott

hatott,

naponta be kellett venni bel?le hatot.

T?le a hátam viszketett,

a lottószelvényen nem láttam az ikszeket,

megnagyobbodott a térdem,

és másnap elájultam Érden.

 

Felkerestem ezért doktor Tóthtot.

Nem célom a hírnevén ejteni foltot,

de nem hiszed el, hogy mi volt ott.

Lehetne nyitni gyógyszerész boltot

mától,

annyi sok pirulától.

De az orvos és az orvosság hatott,

éppen csak kis híján nem lettem halott.

 

Doktor Németh rendel?jét Pesten

felkerestem,

hogy elvigyem hozzá elcsigázott testem.

Neki köszönöm végül,

hogy az élet fénye szememben még ül.

Hogy miért? Rögtön mondom:

csak azért, mert nem volt otthon.

Legutóbb szerkesztette - Vadászi Árpád
Szerző Vadászi Árpád 98 Írás
Elhagytam az ötödik ikszet, mikor rájöttem, hogy a tollam viszket. Kiderült, ha vele a papírt vakarom, ha nagyon akarom a karom úgy lendül, hogy biztos lehetek benne szentül - mivel agyamban a hangya bent ül À“ amit leírok vele, rímmel lesz tele. Már sok mindent tollhegyemre tűztem, csengő-bongó szavakat szavakba fűztem, passzióként űztem, amit lebetűztem.