Czirják Jolán : Ráncos emlék

2009.07.31. Czirják Jolán vegyes 6
Print Friendly, PDF & EmailNyomtatás
Olykor visszatérnek az emlékek, amiket egyáltalán nem várunk….

Ráncosan – csoszogva jött az emlék
Annyi év után reám talált!
Gúgyosan kiöltögette nyelvét,
S rút vigyorral ölbe zárt

Átkarolta gyönge testem
Összetörte szívemet
Kéjesen hörögve bennem
Meggyalázta lelkemet

Sírva kértem én kegyelmet –
Hagyjon engem újra el!
Ám a vágya csak mohóbb lett
Míg csak élek, ütlegel!

Legutóbbi módosítás: 2009.07.31. @ 15:13 :: Czirják Jolán
Szerző Czirják Jolán 211 Írás
1961-ben születtem, de éveim száma nem egyezik meg azzal a korral, amennyinek érzem magam.... le is szoktam tagadni kb. 10 évet - simán!! :P Nemrégiben váltam el, és most 17 éves - gyönyörű lányommal, és tündéri kiskutyámmal élünk Tatabányán. Csecsemőgondozó a szakmám, de egy bolond betegség miatt leszázalékos "nyögdíjas" vagyok... - mindenem a versírás - és mások műveinek olvasása!!! ÃÂltaluk szinte teljesen egészségesnek érzem magam! A magyar nyelv szeretete mindig is meghatározó volt életem során. Mellettem senki nem beszélhet helytelenül - "nák-ozva, suk-sükölve" - én bizony kijavítom őket ismeretlenül is! Mottóm: "versek nélkül lehet élni, de minek?"