Kőmüves Klára : Aranyos

 

Ma egy szó száz színnel felér, vakságomba halni vágyom,

máskor meg nincsenek szavak vagy csupán elmém válogat

és meg sem hallom azt, mi nem nekem való.

Most jó a tapogató sötét, ilyenkor más az illat is.

A fej megállás nélkül dolgozik, míg agyam arannyá változik.

Ezt viszem az aranyoshoz, formáljon ujjamra gyűrűt belőle.

Ezt hordom, míg csak az utolsó szusszanás elér.

Úgy jegyzem ezt a napot, mint a születésemét

vagy éppen úgy, mint jegyzik majd halálom perceit,

de akkor sem adom fejemnek aranyrögjeit,

mert az életben mindent ezért tagadok,

vakká válni vágyom és adom magam némaságra is.

Oly tökéletes ma a szó,

ócskaság csak minden látható

és kézzelfogható!

 

 

 

Legutóbb szerkesztette - Kőmüves Klára
Szerző Kőmüves Klára 610 Írás
Később talán hosszabban bemutatkozom, most csak annyit; vidéki vagyok és főleg a verseket szeretem (olvasni ...és írni is :))