Bátai Tibor : Asszonáncok balladája

 

Asszonanciák korszaka a kor

Hol rímpár lehet mennybolt és pokol

S a vödör is csak más csöbör

Tudjuk, a vödör csak más csöbör

Asszonanciák korszaka a kor.

 

Tudjuk: tovább romolhat, mi romlott

A rend hogyha reánk omlott

A vödör is csak más csöbör

Tudjuk, a vödör csak más csöbör

És tovább romolhat, mi romlott.

 

Tudjuk, kínzónk nem kéjjel gyötör

A kín azért még nem gyönyör

S a vödör is csak más csöbör

Tudjuk, a vödör csak más csöbör

Bár kínzónk nem kéjjel gyötör.

 

Tudjuk, holló hollónak hogyan vájja

Rabló mint támad társára

S a vödör is csak más csöbör

Tudjuk, a vödör csak más csöbör

És holló hollónak hogyan vájja.

 

Tudjuk, sosem lázad az alázat

És bűnökre van csupán bocsánat

A vödör is csak más csöbör

Tudjuk, a vödör csak más csöbör

És sosem lázad az alázat.

 

Tudjuk, a kör bezárult végleg

Egy a vége minden mesének

Hogy a vödör csak más csöbör

Tudjuk, a vödör csak más csöbör

És a kör bezárult végleg.

 

Tudjuk immár a végső törvényt

Mi lépünk a csapdába önként

A vödör is csak más csöbör

Tudjuk, a vödör csak más csöbör

S tudjuk immár a végső törvényt.

 

Ajánlás:

 

Herceg, ha mindebből kimaradtunk

Diadalt akkor sem arattunk

Hisz az elnyert díj ama vödör

Mely mint tudjuk, csak más csöbör

Jól tudjuk, hogy csak más csöbör.

 

Második ajánlás:

 

Herceg, tudom, hogy balladám

Hamisan szólna, ha elhallgatnám

(S több kegyet kegyedtől hiába remélnék):

Én mégis elcserélném jelenünk edényét —

Hiszen a vödör más csöbör!

 

 

Legutóbb szerkesztette - Bátai Tibor
Szerző Bátai Tibor 362 Írás
1969-ben, még gimnazistaként vetettem papírra az első szét nem tépett versszerű sorokat, és 1974-ben Vasy Gézának köszönhetően már megjelenés előtt álltam egy folyóirat irodalmi mellékletében. A szerkesztőségi cenzor azonban több írásomat kifejezetten rendszerellenesnek minősítette, így „letiltottak”. Ez annyira megviselt, hogy ’88/89-ig gyakorlatilag egy árva sort sem írtam. Akkor azonban kiderült, hogy mégsem sikerült kigyógyulnom az írásból. ↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔ Eddig két nyomtatott kötetem jelent meg, az első 1996-ban, az Auktornál, Égtájak merőlegesén, a második 1998-ban, a Codex Printnél, A gyújtópont tökélye címmel. ↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔ Az internetes irodalmi oldalak közül rendszeresen publikálok az ARTpresszóban, az alkoTÓházban, a Dokkon, a Héttoronyban, a Lenolaj kulturális online műhelyben, A Hetedik online irodalmi és kulturális folyóiratban, a Holdkatlanban és a 2018-ban Litera-Túra címmel elindult online művészeti folyóiratban. ↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔ 2012 novemberében Stációk, valamint Palackposta címmel, Pethes Mária, illetve Szokolay Zoltán előszavával két elektronikus kötetem látott napvilágot az E-book Könyvház és Kiadó gondozásában. Platónról, több ülésben című versciklusom néhány darabja megjelent a Stádium folyóirat 2013. évi számaiban. A Búvópatak 2016. júniusi és júliusi számaiban szintén megjelent két írásom. ↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔ ∙A Héttorony szerkesztőségének döntése alapján líra kategóriában 2014-ben elnyertem az internetes irodalmi magazint alapító Verő Lászlóról elnevezett, évente kiosztott díjat. 2018 áprilisában átvehettem az A Hetedik szerkesztőségének elismerő oklevelét a 2018. évi József Attila Vers-Dal Fesztiválra küldött verseim kiemelkedő színvonaláért. ↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔ Az elmúlt években több mint húsz versem került fel szerb fordításban is a Szabadkán élő Fehér Illés Ezüst híd – Srebrni most címmel működtetett kétnyelvű műfordítói blogjára.