Legalább a kerámia marad egy darabig…
Átcsúszok, lépek a lápba,
a bálból a bélbe,
az Égből a mába,
a nyárból a télbe.
Átnyúlni nem üdvösség.
A hűség se hőség,
se hűsség.
Lélekbőség.
A test omlóstészta.
E nap múltával is
kevesebb a létem.
Végre.
S mi marad a végére?
Én sem.
Legutóbbi módosítás: 2009.07.27. @ 18:02 :: Rózsa Ibolya