Rózsa Ibolya : Átcsúszok…

Legalább a kerámia marad egy darabig…

Átcsúszok, lépek a lápba, 

a bálból a bélbe, 

az Égből a mába, 

a nyárból a télbe. 

Átnyúlni nem üdvösség. 

A hűség se hőség, 

se hűsség. 

Lélekbőség. 

A test omlóstészta. 

E nap múltával is 

kevesebb a létem. 

Végre. 

S mi marad a végére? 

Én sem.

Legutóbb szerkesztette - Rózsa Ibolya
Szerző Rózsa Ibolya 112 Írás
Előbb a part fogyott el, aztán az éj, aztán az üresség s ami eztán volt, ott kezdődött. /Weöres Sándor/