Marie Marel : Irgalom

Nyomtatás

Irgalom

Kifeszítenek
a keresztre,
félszeimmel
szembe.
Kitárom el?ttük szívem. Legyen. Tojáshéj-törékenységem megedzem:
er?s testben üres lélek. Élek… Már nem félek.
Falkányi félsz
csaholt nyomomban

régóta.
Szám elmondta
minden fájdalom-szavát.
Üres a kancsóm:
kiittam keser?m javát.
Már hiányaimat
sem hiányolom.
Nem maradt
bennem fájdalom.
Félszeimet
szélnek eresztve
lelkem
üresen kong
reggel, este.
Már
Téged
se
kereslek…
Azért, az irgalomért esdek,
legalább
fájdalmat
adjatok,
hogy
Valamit
érezhessek!