Sonkoly Éva : Olyan kuszák a betűim

Tudod soha nem tudtam szépen írni…*

 

Meleg este van. Hűs fuvallat érkezik.

— Írsz?

— Igen, írok.

— Mi lesz belőle?

— Nem tudom, még gondolkodom, s ügyelek majd minden betűre.

— Olyan kuszák a sorok, alig tudom olvasni.

— Szemüveged nincs?

— Azt én nem hordhatok, levinné a huzat.

— Tudod, soha nem tudtam szépen írni, különösen, ha sietek.

— Hova sietsz?

— Nem tudom, néha gyorsan gondolkodom mostanában, több dologra kell figyelnem.

— Mire?

— Nem vagy te túl kíváncsi?

— Ugyan, mit kéreted magad, ki vagy te?

— Én egy kis ember, sok gondolattal.

— Akkor mondd el, mire gondolsz!

— Tudod, próbálok boldog lenni.

— Az meg mi?

— Olyan érdekes állapot, mikor táncolni lenne kedvem, szédülni…

— Hülyeség! Én egész nap körbe-körbe forgok, szédülök. Unalmas!

— Nekem nem lenne az!

— Hogy csinálnád?

— Hát így, nézd!

 

Ha lépnék feléd,

hogy táncra kérjelek

óvatosan figyelve mosolyod.

 

Egy szédítő keringő

neked, s nekem.

Egy utolsó tánc,

ahogy csak a reggeli fény ölel

az álmok után.

Figyelj, csak rám!

 

— Figyellek! Furcsák vagytok ti emberek. Firkáltok a papíron egymásnak… Mi ez?

— Még nem tudom…majd …

— Ja, arra nekem nincs időm! — mondta a szellő, s ahogy jött, úgy tovasuhant. Sokáig lebegtette a függönyt, mert ő meg ehhez értett.

 

 

 

 

 

Legutóbb szerkesztette - Sonkoly Éva
Szerző Sonkoly Éva 563 Írás
Gyógypedagógiai tanár vagyok. Az Alföldön születtem, Kaposváron élek. Mióta emlékezni tudok az irodalom rajongója vagyok, mesék, regények, versek. Sok évvel ezelőtt egy tanítási szünetben kezdtem valamiféle belső zenére sorokat írni. Eldobtam, de a gondolat, hogy még egyszer megpróbálom, biztosan izgatott, mert azóta vagyok ezen a téren próbálkozó. Sok kedvencem van klasszikusok, napjaink írói. Mégis, Váci Mihálynál aligha érzékelteti számomra más költő a hiányt, sorai emlékeztetnek életem sokszori újrakezdéseire, hitet adnak. "Újra kezdeni mindent e világon, – megteremteni, ami nincs sehol, de itt van mindnyájunkban mégis, belőlünk sürgetve dalol, újra hiteti, hogy eljön valami, valamikor, valahol…"