Szécsényi Barbara : Tizenöt tavasz

. Editnek töretlen barátsággal

Tizenöt tavasz

Ne sajnáld Te sem
én is változom.
Az id? szarkalábakon
átszalad felettünk,
 s mert sarka ér
 már itt-amott
ezüst-csillogó a dér.

Hanyatlott álmunk úgy pihen
hogy rezzenésre összeomlik,
hisz’ a sors kezünkre bízta
a simító varázst.
Tehetsz -e mást
mint összehúzva köntösöd
átdúdolod a lázt magadba
és gyermekmosolyra kéred
az összes áldomást?

Együtt tanultunk életet.
 S hogy a gyengébbik kezet
 szorítsuk (és fogunkat össze)
 ha elgyötörne
a szobrozó csapás.
Teszünk -e mást,
 mint újra – újraöltve
 foltokat  ragasztunk
ritkuló hitünkre?

Úgy fénylik bennem most is
ez a tizenöt tavasz
  – csak az évek futnak el –
 Te tudom: maradsz.

Legutóbb szerkesztette - Szécsényi Barbara
Szerző Szécsényi Barbara 40 Írás
Hetvenhét nyarán születtem. Egy éve próbálkozom - hol lelkes, hol csüggedt amatőrként - a versek között megtalálni magam, vagy elrejtőzni bennük.