Fitó Ica : Csodára várok

Nyomtatás

Bogárzó partján szárad a fű…

nádasban csak macska vadászik,

a tikkasztó csendben

vastagon megül a por a tájon,

minden reménytelennek látszik.

Játszi sikló helyett

száraz sirokkó bujkál

gyékény között,

meghajlásra kényszeríti

büszke buzogányát,

ki nem látja már a víztükörben

karcsú hasonmását,

helyette lázas seb feketéllik,

iszaptenger az.

Ontja bűzölgő melegét,

a nemrég még élő

tetemeket bontja

vissza a természetnek.

Itt ideje van az enyészetnek.

Pacsirta éneke helyett

a magasban holló károg.

Kiégett avar ropog talpam alatt…

elnehezült léptekkel járok.

Száraz torokkal, hang nélkül

keserűen kiáltok:

„Uram! Hova lettek lepkék,

kis remény-virágok?”

Fáradt tekintetem égnek szegezem,

csodára várok….