Herman Melville (New York, 1819. augusztus 1. – New York, 1891. szeptember 28.) amerikai író, költ?
Élete
Gazdag skót–holland keresked?család sarja volt, de apja még az író gyermekkorában tönkrement és meghalt. Az anyagi gondok miatt Melville tizenöt éves korában abbahagyta iskolai tanulmányait, s bolti alkalmazottként, mez?gazdasági munkásként, kés?bb bankalkalmazottként dolgozott. Tizennyolc éves korában elszeg?dött hajósinasnak egy Angliába induló kereskedelmi hajóra, hazatérte után egy ideig tanítóskodott, majd huszonkét évesen ismét tengerre szállt, ezúttal egy bálnavadász-hajóra. A Csendes-óceánon megszökött a hajóról, huzamosabb ideig egy szigeten, emberev?k közt élt. Kés?bb a Hawaii-szigeteken belépett az USA haditengerészetének kötelékébe, egy évet leszolgált matrózként, majd Bostonban 1844-ben leszerelt, s e gazdag élményanyag birtokában lépett az irodalmi pályára.
Els? m?vei sikert arattak, ám kés?bb, élete harmincas éveiben megjelent írásai, köztük f?m?ve, a Moby Dick is értetlenséggel és közönnyel találkoztak. Az id?közben megn?sült, anyagi gondokkal küzd?, többgyermekes író fokozatosan eltávolodott az irodalmi pályától, s élete utolsó évtizedeiben mint New York-i vámhivatalnok élt, a kortárs irodalmi világtól teljesen elzártan és elfeledetten. M?veinek felfedezése csak halála után harminc évvel történt meg, de azóta Melville-t a 19. század legnagyobb amerikai regényírói közt tartják számon.
Munkái
Korai m?vek
Els? két m?ve, a „Typee, a Peep of a Polynesian Life” (Taipi, bepillantás a polinéziaiak életébe, 1846), valamint az „Omoo, a Narrative of Adventures in the South Sea” (Omoo, déltengeri kalandok története, 1849) még inkább regényes útleírás, mintsem regény. Az író e könyvekben egy addig kevéssé ismert és feldolgozott földrajzi területet fedezett fel az amerikai irodalom számára: a Csendes-óceán paradicsomi szigetvilágát. Az els? m?ben egy tropikus édenkertben egy rousseauian tökéletes, eszményi társadalom képét rajzolta meg, amelyet ? maga a fehér ember cicilizációjánál jóval magasabbrend?nek tekintett. A második, inkább regényes önéletrajznak tekinthet? munka Tahiti szigetén játszódik, de e m?ben már a kritika hangja is megszólal a kalandos cselekmény mellett: a tahitiak világa „fejlettebb” a taipiakénál, mivel földjükön már megtelepedtek az angol kalmárok és francia hittérít?k, de épp ezért romlottabbak is.
A kevésbé sikerült „Mardi, and a Voyage Thither” (Mardi, és az út oda, 1849) szintén mint déltengeri kalandregény indul, de a m? közepén allegorikus formájú politikai értekezéssé, bölcselkedéssé válik. Szintén kevébé sikerült két másik, matrózkorának emlékeib?l táplálkozó munkája, a „Redburn” (1849) és a „White-Jacket, or Life in a Man-of-War” (Fehér zubbony, avagy élet egy hadihajón, 1850).
A Moby Dick
A Fehér Bálna regénye az amerikai és az egyetemes világirodalom egyik legnagyobb remeke, a 19. század „amerikai nagy regénye”. Az els? kiadása 1851 januárjában jelent meg Londonban, ezt mintegy fél évvel követte az amerikai kiadás. A kor irodalmi közvéleménye értetlenül, s?t elutasítással fogadta a m?vet, amelyet csupán Melville halála után harminc évvel fedeztek fel újra, azóta viszont népszer?sége töretlen, számtalan nyelvre fordították le, alapján több film készült, megjelentek rövidebb, átírt változatai gyermekek számára stb. Thomas Henry Huxley, a neves író, Aldous Huxley nagyapja, aki a 19. század egyik neves angol bölcsel?je volt, korát megel?zve így írt a könyvr?l: „Könyvtáramban külön polcon gy?jtöm azokat a titáni m?veket, amelyeket magasröpt? szellemiségük és fenségességük tesz oly becsessé„. Aldous Huxley említi, hogy nagyapja halála után az ominózus polcon mindössze három könyv volt: Dosztojevszkij „Karamazov testvérek„-e, Nietzsche Zarathustrája és a Moby Dick.
A regény legendás els? mondata: „Call me Ishmael„, azaz „Szólítsatok Ishmaelnek„. A kezd?mondatnak többféle értelmezése is lehet: esetleg baráti meghívás, nyitottságra utaló szavak, amelyek mintegy felkérnek arra, hogy kövessük Ishmaelt, a regény f?h?sét útján? Esetleg a mindent?l és mindenkit?l elidegenedett ember szól az olvasóhoz, az az ember, akir?l a bibliai Teremtés Könyve azt jövendöli, „minden ember ellen lesz, s minden ember ellene lesz majd”? A válasz nem egyértelm?. Ishmael az els? fejezetben az öngyilkosságról is elmélkedik, mint írja: akkor érzi szükségét a tengerre szállásnak, amikor „nedves, es?s november” ül a lelkére, s képzelt nyavalyái hatalmukba kerítik. A tengerre szállást kívánja gyógyszerül használni hipochondriája s rejtett félelmei ellen. A tenger – mondja – „helyettesíti nálam a pisztolyt és a golyót. Cato filozófikus handabandával kardjába d?l, én nyugodtan tengerre szállok„. Melville nyitva hagyja a kérdést, hogy ezek a gondolatok mindössze túldramatizált életuntság jelei-e, avagy kóros halálvágy. Mivel Ishmael el?életér?l szinte semmi sem derül ki a m?b?l (annyit tudunk meg mindössze róla, hogy különféle kereskedelmi hajókon már négyszer tengerre szállt), így gondolatainak pontos mozgatórugói is rejtve maradnak el?ttünk.
A regény másik kulcsfigurája Ahab kapitány. Nevét ? is egy bibliai alakról, Akháb királyról kapta, aki Nábót sz?lejére vetett szemet, s amikor az visszautasította, Akháb felesége, Jezabel a király nevében kivégeztette. A regénybeli Ahab a lábát vesztette el a Moby Dickkel vívott harcban, s megfogadta, hogy „csonkaságát csonkasággal” torolja meg. Ahab kapitány kérlelhetetlen, rögeszmés bosszúvágyával összhangban áll messianisztikus hevülete. Amikor a Moby Dickkel való találkozás után három napon és éjen át holtként fekszik, voltaképp Jézust utánozza. A Fehér Bálnára mint a romlottság sárkányára tekint, púpját úgy látja, mint tárházát „mindama haragnak és gy?löletnek, amit az emberiség Ádám óta magában érlelt„. A bibliai-messianisztikus párhuzamok megfigyelhet?ek abban is, hogy a regény elején Ahab „arcán a keresztre feszítés kínjaival” áll elénk, illetve hajója, a Pequod karácsony napján fut ki Nantucket kiköt?jéb?l végzetes útjára. Kés?bb, a hajsza során is egy fels?bb hatalom akaratának nyilvánítja magát: „Cselekedetünk megmásíthatatlanul elrendeltetett. Én a Sors hadnagya vagyok. Parancsot teljesítek.„. Ahab egy magasabb végzés puszta végrehajtójaként tekint magára.
A bennszülött szigonyos, Queequeg személyében alkotta meg az író a Remény figuráját, az új Megváltóét, aki egy egyetemes és világias hit nevében cselekszik, szétfeszítve ezzel kora puritánjainak világképét. Nevének eredete vitatott: egy korabeli antropológus beszámolt egy Krisztushoz csaknem mindenben hasonlító, Quaagagp nev? „fiúisten” létezésér?l, akit a Kalifornia területén él? mexikóiak hódolattal öveztek. Az indián tanítás szerint Quaagagp egyike a Teremt? három fiának, földre szállt, hogy m?vészetet és vallást adjon népének, s bár embertársai gy?löletb?l végeztek vele, ártatlanságát nem ölhették meg, s azóta is istenükként imádták. A regénybeli Queequeg több tekintetben is a megváltót idézi: harminc ezüstpénzt oszt meg a m? elején Ishmaellel, el?tte pedig megjövendöli: életét fogja adni felebarátjáért. Ishmael valóban a bennszülött koporsójába kapaszkodva éli túl a Pequod elsüllyedését.
A m? végén beteljesedik a hajó végzete, Moby Dick elsüllyeszti legénységével együtt. Egyedül Ishmael éli túl a katasztrófát. Egy napon és éjen át hánykolódik a nyílt tengeren Queequeg koporsójába kapaszkodva:
„Csaknem egy álló napon és éjen át a koporsó tartott fenn, úgy lebegtem a lágy, gyászénekes vizeken. A cápák ártalmatlanul suhantak el mellettem, mintha lakat volna a szájukon; a vad tengeri sólymok eldugott cs?rrel vitorláztak felettem. A második nap vitorlás közeledett, egyre közeledett, végül felszedett. A bolyongva járó Rachel volt, amely visszafordulva kereste elveszett gyermekeit, de csak egy árvát talált.”
Kés?i m?vei
A Moby Dick után a közönség és a kritika elfordult Melville-t?l. Újabb bukást hozott számára kevésbé sikerült következ? regénye, a „Pierre, or the Ambiguities” (Pierre, avagy a kétértelm?ség, 1852). Az író lassanként elhallgatott, s elfeledték. Élete utolsó évtizedeiben írt még néhány társadalmi-erkölcsi tárgyú kisregényt, köztük a csak halála után 34 évvel megjelentetett „Billy Budd, Foretopman„-t (Billy Budd). A munka drámai s?rítésével, tökéletes szimbolikájával Melville legsikerültebb m?vei közé tartozik. Benjamin Britten operát írt bel?le. Egyéb m?vei: „Israel Potter” (regény, 1855); „The Piazza Tales” (Történetek a piazzáról, elbeszélések, 1856); „The Confidence Man” (A szélhámos, regény, 1857), „Clarel” (költemények, 1876); „Battle Pieces” (Harci dalok, költemények, 1866)
Magyarul megjelent munkái:
Moby Dick (több kiadásban, illetve az ifjúság számára készített rövidített, átdolgozott változatban);
Billy Budd (a Mennyei utazás – Klasszikus amerikai kisregények cím? antológiában, 1970),
illetve több novella az Id?nk cím? folyóirat 1946/3-4. számaiban, egy novella az 1966-ban kiadott Világirodalmi antológiában, 2 novella „Lélekveszt?n” cím?, klasszikus amerikai elbeszéléseket felvonultató antológiában (1975); egy fantasztikus elbeszélése a Galaktika negyvenedik számában („A harangtorony”), illetve egy verse az „A múzsák dicsérete” címú gy?jteményben, 1974-ben.
Billy Budd és más elbeszélések – Scolar Kiadó
Források
Világirodalmi kislexikon (Budapest, Gondolat, 1976)
Herman Melville: Moby Dick, vagy a fehér bálna (Budapest, Európa, 1989)
wikipedia.hu
Legutóbbi módosítás: 2019.09.11. @ 06:40 :: H.Pulai Éva
