Szécsényi Barbara : Messze, Anyámnak

Anyám, nagyra nyisd az erny?d:
dézsákkal öntik kisarjadt magod.
Ha körüljárnád értem a rámsötétl? erd?t
a rengetegbe törj be: ott vagyok.

Anyám, ne higgy a kék nyaraknak.
Csak összevissza színek, füstnyomok.
Vasalj te újra fényruhát a napnak
 ha sugarához engedsz: visszaolvadok.

Anyám, hasogasd a rönköt.
Fekete indulókkal dübörög a tél.
S a folyót, ha otthonodra öntött –
 ne ródd meg érte: partot ért.

Legutóbb szerkesztette - Szécsényi Barbara
Szerző Szécsényi Barbara 40 Írás
Hetvenhét nyarán születtem. Egy éve próbálkozom - hol lelkes, hol csüggedt amatőrként - a versek között megtalálni magam, vagy elrejtőzni bennük.