Horváth István : FEJEZETEK

 

A kéz-felirattól, a láb-jegyzetig,

s ami közte van.

Néhány évtized élet-lenyomat.

A félig kész cselekedet

homokvár piramisa.

A múlt, az eltelt idő fogságában,

kérlelhetetlen kövület,

hegyes ujjával, felém mutat.

 

De miért nem előbb?

Talpra ugrik bennem a rémület,

s görcsös akarástól

kiszalad arcomból a vér.

Két kézzel szorítom,

de a tetten ért szökevény jelen

porladó másodpercei,

mint egy fonalát vesztő gyöngysor,

pattogva, gurulva, semmibe vesznek.

 

Hol az élet, mi a jövő?

Sivatagi forróság éget.

A vásári forgatag ragacsos

örvénylő moraja marja fülemet.

S ha tajtékzó hullámzása alábbhagy:

– mint a remény sugara –

átszűrődik néha,

egy tiszta hang, madárfütty,

egy-egy fölszakadt sóhaj.

 

A felém kinyújtott kezek elérnek,

kérőn, kínálón, ismételgetik

szőlőmunkás,

szőlőmunkás kerestetik.

 

 

Legutóbb szerkesztette - Horváth István
Szerző Horváth István 125 Írás
Horváth István vagyok. Műszaki végzettségem van, de nem vagyok technokrata. Sőt. Tizenöt éve, hogy írok. Azóta számomra színesebb, gazdagabb lett a világ. De inkább versben folytatom... NEM VAGYOK ÉN ÍRÓ... Nem vagyok én író csak olyan afféle, maga sóhajából, sehová sem való, ki-gondolom-formán, ritmusra tátogó. Ki bennem fölsejlik, ne vedd kérlek zokon, nem lehet mindenki jóbarát vagy rokon. Óvjad kezem s lábam zörgő magányomban, egyik rögeszmémet, másikra ne váltsam. Ha így is elfogadsz, ilyen kérgesedten, ima s kérés nélkül, áldjon meg az Isten.