dudás sándor : Szieszta

    Eloldozom magam
    a papír szigorától.
    Túl sok már
    a verssé-lett id?.
    Egy óra nyolc,
    délután. A fényben
    porszemek lebegnek.
    “Fél órára.”
    “Majd szólok.”
    “Felkelek én.”
    Elnéz? mosoly.
    Szendereg. Fehéren
    szétterül haja
    a párnán. Pléddel
    óvatosan betakarom.
    Hallani vélem:
    “Évek óta nem álmodok.”
    Fülemhez hajolva
    tanított szavakra,
    dalokra, hangokról
    tudjak legalább.
    Nyelvem alól
    színes tollú madarak
    röppentek fel.
    Most is roppant
    érzékeny szavak
    kényszerítenek
    tollért nyúlni.
    Ha ellobbannak,
    soha vissza nem
    térnek, tudom.
    Egy óra tizenhét,
    délután. Porszemek
    lebegnek. Pihen.
    Haja fehéren –
    Fehér papíron
    gy?lnek a szavak,
    mintha kizárólag
    az enyém lenne
    valamennyi.
    Tünemények.
    Tündöklenek.

Legutóbb szerkesztette - dudás sándor
Szerző dudás sándor 753 Írás
1949-ben születtem Tápiógyörgyén, a mai Újszilváson. Szakmám könyvkötő. Nyugdíjas vagyok. 13 éves koromtól társam a versírás, az irodalom. Több önálló kötetem, s általam szerkesztett antológiám, s más antológiai szerepléseim vannak.