Kavyamitra Maróti György : Négy röpke dal

 

 

Disztichon

 

Ébred a szép, ragyogó telihold, vele ébred az álom.

Élvetegen libeg ?, szórva reám sugarát.

 

Más

 

Minden világ olyan más;

mindegyik csak látomás?

Egy-két világ olyan jó,

de már egyik sem izgató.

Izgató a puszta csönd,

a bitangoló köd ott fönt.

Ez a világ lett már más,

a régi csupán látomás?

 

Alkonydal

 

Szélborzolta nyári nap,

alkonyati óra.

Percgyerekek szökdécselnek,

óraapák múlnak.

Elketyeg egy óra velem,

sikoltozó csöndek:

nem adódtál ma sem nekem,

úgy zúg, úgy a lelkem.

 

Torzítva Kosztolányi kryáját*

 

Már nem vagyok itthon e földön,

s még nem vagyok otthon az égben.

 

*kiáltás, sikoly

 

Legutóbbi módosítás: 2009.07.27. @ 05:53 :: Kavyamitra Maróti György

Szerző Kavyamitra Maróti György 400 Írás
1951-ben Boldog Sarlósasszony napján születtem. A keresztségben kapott nevemen kívül még az ÃÂrja Majtreja Mandala buddhista rendben kapott nevemet használom előtagként, melynek jelentése: a Költészet Barátja. Voltam segédmunkás, szerszámkészítő szakmunkás, tanár. Jelenleg semmi vagyok: sok-sok érműtétem után leszázalékoltak, igazi semmit-tevő lettem. Ezért írok. Hej,ha csak még egyszer tanterembe léphetnék... Dehogy írnék én ilyen-olyan írásokat: elmondanám a teremben, és az jó lenne. Lettem hát (a drága Arannyal ellentétben) énektanárból éneklő. Elvált vagyok, két nagy gyermek apja, és nagyapja egy gyönyörűségnek, Kamillának, Millának.