Tóth Zita Emese : Csillaghullás

 

 

Nem használnak a közhelyek,

hazudok, mert néha csak így lehet,

tagadni, hogy ne szakadjon el

a szívemet tartó cérna,

nélküle elönt a könny és

néma rettegés költözik az emlékek helyére,

a sokadjára is kétséges,

vajon megérte kérdés,

pedig csak megértés kérdése,

hogy megbocsájtok-e magamnak,

de vöröslőn szemem hiába ég,

szavaim tagadnak.

 

És nem tudom,

mennyi csillaghullás kell,

míg felfogom,

hibázni nekem is szabad,

rázom fejem,

műmosolyog szám,

az igazság csendben marad.

 

De nem használnak a közhelyek,

pedig tagadok,

mert néha csak így lehet,

hogy ne szakadjon el

az a vékony, gyönge cérna,

és tudom, könnyezek,

de sírásom néma,

hibázni nekem is lehet,

de látod,

arcom nem törik,

hazugságra mozdul a szám,

hisz gyilkos rettegés költözik az emlékek helyére,

már nem hiszem el,

hogy megérte.

 

 

 

 

 

 

Legutóbb szerkesztette - Tóth Zita Emese
Szerző Tóth Zita Emese 137 Írás
Van egy saját Palintám, illetve egy Andrisbabóm és egy Zoécskám is. Az írás a legnagyobb függőségem. : ) '92-es évjárat.