Valami különös csend feszül fölénk,
sóhajos, igéző várakozás,
s mint harsány, újszülött beteljesedés,
elborít mindent a bíbor ragyogás.
Szunnyadó lelkek eszmélnek fényre,
fölrázva hosszan álmodók hadát,
múlik az árvák néma szenvedése:
balzsam az éteri hajnalhasadás.
Vedli a szürkület árnyék-ruháját,
omlik a földre a fény- üzenet,
enyhül a kín, ahogy árad az áldás,
a pünkösdre virradó lelkek felett.
Legutóbbi módosítás: 2015.05.23. @ 11:05 :: Gősi Vali
