Csillagokat lopok,
mint égi lomok
szerteszét szórtan,
hevernek szótlan.
Kihűlve várnak,
mint éji árnyak,
siratják a Holdat
szívük behorpadt.
Búskomor a táj,
vedlett élet fáj.
Kihunyt minden fény,
kihunyt a remény.
Nem lopok többé…
Legutóbbi módosítás: 2015.05.08. @ 12:09 :: Nagygyörgy Erzsébet
