Bálint Szilárd Szerző
Vezetéknév
Bálint
Keresztnév
Szilárd
Ország
Hungary
5 év Nincs Komment

Tompa szomjam csókodban elvetél

Ahogy nyakadon szétmáll az ezüst,

Rubin-formád  belémivódik mint

Pórusokba a cigaretafüst;

Ásvány-húslebegésed az élet:

Ajkad, mint a bűn, marja testemet,

Ez az örökké szeretnivágyás

Részemmé vált,óh,mint a vízkereszt.

 

De ne hidd,ne hidd ,hogy a csókok és

A titkon-kacagások csak mese,

Hisz látsz engem,már ráncba boronált

Elköltöző fecske-arcod dere.

Úgy tedd,ha megteszed,hogy ne fájjon,

Múltunk hamvait szórd két szememre,

Hogy a muszály-vakságban ne lássam,

S ne érezzem:lebomlaszt az este.

 

Nézz rám:záporverte végtelenek

És kiüresedett katarzisok,

Méregfátyolos virrasztások közt

Valami szebbet,derűset hívok:

Minden pillanatomban a lényed

Oly biztos,mint szívemben az érzés,

Kitölt,mint az univerzumot a 

Megfejthetetlen, örök létkérdés.

—————————-

Csak az elejét olvastam, jelesül a második versszakba még belekóstoltam. Olyan, mint egy paródia. Már megbocsáss. Ásvány húslebegésed?! Ajjaj. Te olyan tehetséges vagy, ne akarj valaki más lenni. NHI

5 év Nincs Komment

 

Keskenyedik a tarló, 

Testesedik tar ló:

Lefosztja menyecskéjét,

Elosztja szerezményét

A hó.

 

Szenderedik a hó, fagy,

Hemperedik a csónak:

Dalolja szerezményét,

Karolja  menyecskéjét

A Nap.

 

Cseperedik az eső,

Heveredik a mező:

Beoltja környezetét,

Leoldja bőr-tegezét

A hő.

 

Testesedik a harmat,

Keskenyedik a napszak:

Leontja bőr-tegezét,

Bevonja környetetét

A fagy.

 

 

 

5 év 8 komment

 

Federico Garcia Lorca emlékére

 

Regina, szeretlek, Regina,

Kívánlak:

Ráncaim bomló, őszi-érett nője,

Elhaló vágyaim feledője,

A falu végén várlak.

Regina, egyem, Regina, telem,

Halálom.

Fülledt zajokban térj be hozzám,

Kunyhómban heverhetsz lapockán,

Földön fekhetsz, azt se bánom,

De maradj, vagy áradj mint a

Kraszna.

Regina,

Múlok, mint az ifjúság öröme,

Elpárolgok, akár a mező zöldje,

Ha beborul az ég,

Regina,

Érzem, meghalok, itt a vég,

Nem vagyok én már csak a kaszás haszna.

 

Ha elföldelsz, szedd a földet,

Mit én kapáltam,

Ha koporsót csináltatsz, diófából,

Emlékszem, helyét ötvenhat éve ástam,

Ha megsiratsz, inkább ne sirass,

Annyi voltam neked, mint a könyv,

Olvasni nem tudsz, végrendeletet se írass,

Maradjon emlékemül a közöny,

Vagy hangom a mából,

Teleim, hisz azokat is véled fáztam.

 

Regina, arcom rozsfehér,

Te voltál mindig Varsolcon a

Legszebb cigánylány,

Most éveid és a cigányvér

Kettőnk szegényes otthona,

Pecsétül hagyasson beleink túlvilágán…

 

Ha meghalok, hagyj a házban, 

És ne szólj rólam senkinek,

Vagy menj el, mert negyvenkét fokos lázban

Az alkoholtól nem bírok rád nézni,

És szerelmed, mit elprédáltam,

Nem mossa le az ártézi.

Majd bejöhetsz, elsirathatsz, elvihetsz.

 

5 év Nincs Komment

 

 

Ad notam Ady Endre 

(az urbanális elmaradottságról)

 

Elavult úton gázolok,

Új, öntött aszfalt, fű, gaz, lószar.

Ezt a ükrégit ismerem,

Ez a magyar Út, jaj.

 

Lassítok: büdös ürülékszag,

Befedetlen kátyúk,valami rág.

Haj, földig nyúló gyökerek, 

Hát hol itt a “világ”?

 

Nagy táblák gyűrűznek körül,

Míg az Úthomály végét lesem,

Külföldi szurok szaga:

Megyek már kedvesem!

 

Zaj van, tehenek, lovak,

Szekerek alja nyekereg,

S luxusautóban hajtanak

Néhányan, mindfelett.   

 

 

 

 

5 év Nincs Komment

A nap rikoltása megvénhedett, 

Már szelvényeit takarítja el, 

Egy utolsót kalapol a világnak,

S egy fél bolygóval arrébb kelti fel

 A darvat,a fecskét,a patakot,

 Az embert,a restség-malacot.

 A szarvast,a fákat,a polipot,

 A szeleket,a tágas poligont. 

 

Didergés csepereg a felhőkből, 

A természet lassan mindent eltakar

Vándor madarak lubickolnának

Kivetkőzve,délen,úgy,mint tavaly:

 Az orruk,a tolluk,a két lábuk,

 A hátuk,a májuk,a vén szárnyuk.

 A lelkük,a testük, a szőrszáluk,

 A kelepelő csöppnyi csőr-szájuk.  

 

Az ember megvénhed,és beköszönt 

Lelkében (is) a fájó,elmúlsz-tél, 

Teste,mint az örökös napnyugta, 

Szájpadlása már remegve mesél;

 A tájak,az árnyak,a repülők,

 A vágyak,a lázak,a kerülők,

 A darvak,a fecskék,a hóbortok,

 A lelke,a teste,a jó csókok.

5 év Nincs Komment

A nap rikoltása megvénhedett, 

Már szelvényeit takarítja el, 

Egy utolsót kalapol a világnak,

S egy fél bolygóval arrébb kelti fel

 A darvat,a fecskét,a patakot,

 Az embert,a restség-malacot.

 A szarvast,a fákat,a polipot,

 A szeleket,a tágas poligont. 

 

Didergés csepereg a felhőkből, 

A természet lassan mindent eltakar

Vándor madarak lubickolnának 

Kivetkőzve,délen,úgy,mint tavaly:

 Az orruk,a tolluk,a két lábuk,

 A hátuk,a májuk,a vén szárnyuk.

 A lelkük,a testük, a bundájuk,

 A csókra csinált csöppnyi csőr-szájuk.  

 

Az ember megvénhed,és beköszönt 

Lelkében (is) a fájó,elmúlsz-tél, 

Teste,mint az örökös napnyugta, 

Szájpadlása rebeg,tanít,mesél;

 A tájak,az árnyak,a repülők,

 A vágyak,a lázak,a kerülők,

 A darvak,a fecskék,a hóbortok,

 A lelkük,a testük,a jó csókok.

5 év Nincs Komment

A nap rikoltása megvénhedett, 

Már szelvényeit takarítja el, 

Egy utolsót kalapol a világnak,

S egy fél bolygóval arrébb kelti fel

 A darvat,a fecskét,a patakot,

 Az embert,a restség-malacot,

 A szarvast,a fákat,a polipot,

 A szeleket,a tágas poligont. 

 

Didergés csepereg a felhőkből, 

A természet lassan mindent eltakar,

Vándor madarak lubickolnának 

Kivetkőzve,D

élen,úgy,mint tavaly:

 

 Az orruk,a tolluk,a két lábuk,

 A hátuk,a májuk,a vén szárnyuk.

 A lelkük,a testük, a bundájuk,

 A csókra csinált csöppnyi csőr-szájuk.  

 

Az ember megvénhed,és beköszönt 

Lelkében (is) a fájó,elmúlsz-tél, 

Teste,mint az örökös napnyugta, 

Szájpadlása rebeg,tanít,mesél;

 A tájak,az árnyak,a repülők,

 A vágyak,a lázak,a kerülők,

 A darvak,a fecskék,a hóbortok,

 A lelkük,a testük,a jó csókok.

5 év 5 komment

Akkor igazi egy
Vallomás ha dalol,
Ha tollamból rögtön
Bőrödre áthajol.

 

Akkor vers a vers, ha
Olyan, mint az élet:
Minden perc-sorával
Körvonalaz téged.

 

Úgy érdemes lenni,
Ha a létem te vagy,
Ha szerelmed telje
Soraimból fakad.

 

 

5 év 3 komment

“Fel ne költsétek és fel ne serkentsétek a szerelmet,valamíg ő akarja”
Énekek Éneke 3:5

 

 

Ha te nem te lennél,

Akkor is téged látnálak

Nem-te benned,

 

Fogasra akasztott

Magánykabátod már nem kell

Magadra venned.

 

Méltó hozzád kedves

Az igaz érzés,szavával

tested díszíti,

 

Szerencsétlen hát ki

A szerelem bőrfátyolát

Nem hiszi.

 

Ez a vágy és tudat

Kitölti minden szekundum

Ábránd-zaját,

 

Mert idejutottam:

Mindenben érzem nyomaid

Ábrázatát.

 

 

 

 

 

 

5 év Nincs Komment

“Zene és szerelem:a két legszebb dolog a világon.”

Most írom, most hallom

Szerelmünk dallamát,

Elvétett mosolyon

Megbúvó lant hadát.

 

Most látom,most érzem

Sok-sok madár dalát,

S eddig észrevetlen

Szívemben orgonát.

 

Most hívom,most kérem

Lelkembe a derűt,

Csókoddal csalj nékem

Éjféli hegedűt.

 

Most küldöm,most űzöm

Testemből a lázat

Mint ártatlan szűzből

Keserű hárfákat.

 

Most hiszem,most vallom:

Te vagy hűs,kék ege

Életemnek,hiszen

Te vagy magad zene.

——————————————————————————–

Kedves Szilárd! Szép dallamos ez, csak hát ez a szerelmünk dallama, a madárdal és társai elég elcsépelt már. Te ettől sokkal jobbakat tudsz. Ezt most a naplódba javaslom.

Bálint Szilárd Szerző még nincsenek barátai.
Minden szerző, lektor, adminisztrátor csoportja.