Tompa szomjam csókodban elvetél Ahogy nyakadon szétmáll az ezüst, Rubin-formád belémivódik mint Pórusokba a cigaretafüst; Ásvány-húslebegésed az élet: Ajkad, mint a bűn, marja testemet, Ez az örökké szeretnivágyás Részemmé vált,óh,mint a vízkereszt. De ne hidd,ne hidd ,hogy a csókok [… Tovább]
Keskenyedik a tarló, Testesedik tar ló: Lefosztja menyecskéjét, Elosztja szerezményét A hó. Szenderedik a hó, fagy, Hemperedik a csónak: Dalolja szerezményét, Karolja menyecskéjét A Nap. Cseperedik az eső, Heveredik a mező: Beoltja környezetét, Leoldja bőr-tegezét A hő. [… Tovább]
Federico Garcia Lorca emlékére Regina, szeretlek, Regina, Kívánlak: Ráncaim bomló, őszi-érett nője, Elhaló vágyaim feledője, A falu végén várlak. Regina, egyem, Regina, telem, Halálom. Fülledt zajokban térj be hozzám, Kunyhómban heverhetsz lapockán, Földön fekhetsz, azt se bánom, De [… Tovább]
Ad notam Ady Endre (az urbanális elmaradottságról) Elavult úton gázolok, Új, öntött aszfalt, fű, gaz, lószar. Ezt a ükrégit ismerem, Ez a magyar Út, jaj. Lassítok: büdös ürülékszag, Befedetlen kátyúk,valami rág. Haj, földig nyúló gyökerek, Hát [… Tovább]
A nap rikoltása megvénhedett, Már szelvényeit takarítja el, Egy utolsót kalapol a világnak, S egy fél bolygóval arrébb kelti fel A darvat,a fecskét,a patakot, Az embert,a restség-malacot. A szarvast,a fákat,a polipot, A szeleket,a tágas poligont. Didergés csepereg a felhőkből, [… Tovább]
A nap rikoltása megvénhedett, Már szelvényeit takarítja el, Egy utolsót kalapol a világnak, S egy fél bolygóval arrébb kelti fel A darvat,a fecskét,a patakot, Az embert,a restség-malacot. A szarvast,a fákat,a polipot, A szeleket,a tágas poligont. Didergés csepereg a felhőkből, [… Tovább]
A nap rikoltása megvénhedett, Már szelvényeit takarítja el, Egy utolsót kalapol a világnak, S egy fél bolygóval arrébb kelti fel A darvat,a fecskét,a patakot, Az embert,a restség-malacot, A szarvast,a fákat,a polipot, A szeleket,a tágas poligont. Didergés csepereg a felhőkből, [… Tovább]
Akkor igazi egyVallomás ha dalol,Ha tollamból rögtönBőrödre áthajol. Akkor vers a vers, haOlyan, mint az élet:Minden perc-sorávalKörvonalaz téged. Úgy érdemes lenni,Ha a létem te vagy,Ha szerelmed teljeSoraimból fakad.
“Fel ne költsétek és fel ne serkentsétek a szerelmet,valamíg ő akarja” Énekek Éneke 3:5 Ha te nem te lennél, Akkor is téged látnálak Nem-te benned, Fogasra akasztott Magánykabátod már nem kell Magadra venned. Méltó hozzád kedves [… Tovább]
“Zene és szerelem:a két legszebb dolog a világon.” Most írom, most hallom Szerelmünk dallamát, Elvétett mosolyon Megbúvó lant hadát. Most látom,most érzem Sok-sok madár dalát, S eddig észrevetlen Szívemben orgonát. Most hívom,most kérem Lelkembe a derűt, Csókoddal csalj [… Tovább]
