Pák Diána Szerző
Vezetéknév
Pák
Keresztnév
Diána
5 év 4 komment

 

Te kolduskirály! Gyalogutak

mezítlábas hőse; pogány sorsok

hárfása vagy, ribancok szeretője!

 

Hol van Márta, Judit, Flóra-

a legnagyobb hazugok?!

És Isten tudja, ki bántott még,

akiről nem tudok…

 

Anyád megcsalt! Mit szólsz hozzá?

Hadészt tömi fazékból.

Kenyeret süt neki lisztből, sóból

s mézédes porodból.

 

Ezt szereted? Ki beteggé tett?

Csak rápazaroltad magad!

Most ki írja meg helyetted a

sínekre nőtt szavakat?!

 

Attila, te szerencsétlen,

hová rejtsem kincsedet?!

„A semmi ágán” ül kis szíved,

miért szeretted, ki megvetett?

 

Nézz rám te gaz! Én

szeretlek! Én úgy szeretlek,

ahogy vagy!

Én úgy szeretem kérges csontod,

Mint más eleven húsodat.

 

 

 

5 év 3 komment

Magasra rendelte Isten a napot

fakoronákra merész hegycsúcsokra

egy mezítlábas lidérc

tapasztotta oda

sárral elkevert

izzadó lángokkal

s most minden csöpög tőle

véreres a táj

egy aranysárga búzaszemben

reszket a szűz nyár

megbontott hajába

ezerjófű leng

mint pucérfenekű angyalok nevetése

cseng a fülekben

aztán megpattan valami

s szüzességét vesztve

a nyár mint kócos csitri

rohanni kezd

nevetve

 

.

5 év 7 komment

Apámba beleroskadtak az évek.

Homlokán a gondok feketék, 

fehérek. Belőlük lomha semmiséget

farag, s rám hányja forgácsait, mi

napvégén megmarad. Apám a világnak

vígnélküli senki. Pedig resti-vitéz, katona,

s férj is tudott lenni. Csöndes utak komor,

őszülő árnyéka, ki úgy jár-kel a kertben,

mintha tavaszt várna. Apám homlokán

búzamezők lengnek. Fölötte ágyat vet Isten

pár fellegnek. S ő álmodik: szebbet, 

mint az élet. Szebbet és jobbat, mint 

bárkitől kérhet. 

8 év 4 komment

Te a templom, én a világ,
Nyelvünk hegyén pogány imák.
Megyünk, megyünk a sötétbe,
Messze még a világ vége.
 
Zsoltárt dalolsz, én csitítlak.
Fejünk fölött csillag utak.
Futunk együtt a tejúton,
Szerelmemet beléd oltom.
 
Zsinóron csüng méla szívünk,
Keser?en, némán nyelünk.
Roppant holdak könnyeznek ránk,
Felitatja cserepes szánk.
 
Körülöttünk fedetlen ív,
Szöknénk, de már senki sem hív.
Állunk: s szótlan, kozmikus csönd-
Fénnyel a hajnal arcon önt.

8 év 9 komment

Mit tudom én miért,
De szeretlek nagyon.
Csak Isten, ki megért,
Mert neki még hagyom.

A mindenség feszít,
Mert rákattant a zár,
S most belülr?l nyerít
Ki rám egy vészmadár.

És zöldre vált a Hold,
Mert ? is beteg lett,
S fekszünk, mint sötét folt
Egy ellipszis felett.

9 év 16 komment

Hulló gyöngyök, ég-udvarok
Ballagó csönd, veled vagyok
 
Roppant utak, szikla-tet?k
Ne várjatok hajnal el?tt
 
Zizzen? tél szül? anyám
Csontig csillag vékony falán
 
Csorogj, csorogj meztelen jaj
Szürkül a dél, ?szül a haj

 

 

 

10 év Nincs Komment

Csak csönd… És zenél az éj.
Benned, bennem, titkosan.
Csak húzza bús vonóját
Míg a holdvirág fogan
 
Néha megtörik a fény,
Elfogy az emberölt?,
Dalol, zeng a t?zmadár,
És hallgat a “víg” költ?
 
És emésztik a rímek!
Ó… alliteráció!
Tollat! Papírt! Életet!
Pezsg? konspiráció!

10 év 6 komment

Ablakra feszül a csöndszagú éjjel.
A csillagok megolvadnak fölöttem,
Ásít az utca, s néma szerelemmel
Int felém, mint ki tudja, hogy figyelem.
 
Már nem tudom, földi-e vagy égi fény.
A horizont tág, és túl messze vagyok.
Az élet egy sötétzöld vászonfestmény,
S a közepén egy hatalmas sajt ragyog.

10 év 9 komment

Hajnali rím pattan, megtörnek a fények,
Álmok nyújtóznak az éjszaka derekán.
Lassan ring az éter, zajlik benn a lélek.
Aludj még pillanat, te könny? pihe lány
 
Szürkéllik az utca, nem szól öröm s bánat,
Harmat kavarog a jéghideg betonon.
Képlékeny az égbolt, lelkek szaladgálnak
Míg egy csillag kezét csöndesen megfogom

10 év 11 komment

Huszonegy éve érik bennem a kétely.
Megfáradtam, bántottak és bántottam.
Hátam mögött már sok ezer kilométer
Lapul a bús macskakövön gondosan
 
Ujjaim között hamvadnak el napok,
S csak a füstjét szívhatom az életnek.
Agyamban feszült csönd és félelem topog,
Ha nem látlak, érintlek és érezlek
 
A mindenség bennem most már egyetlen pont,
S az a pont, számomra az egész világ.
A ködös, néma szív-táj most nevetést ont
Míg életre kelnek a molekulák

Pák Diána Szerző még nincsenek barátai.
Minden szerző, lektor, adminisztrátor csoportja.