Pák Diána Szerző
Vezetéknév
Pák
Keresztnév
Diána
Ország
Hungary
3 nap 7 komment

Erdő mélyén morcos ember,
Nem lehet, más csak December.
Dörmög tüsszög, reng szakálla,
Hóból épült palotája.

Tavak jegén csípős fagy jár,
Ott lakik a víg Január.
Fiú, leány mind pajtása,
Hógolyóval megdobálja.

Havas mezők ködkürtjében,
Február él bús-szerényen.
Lóg a lába, itt a vége!
Kalap, kabát: Isten véle.

Messzi tájról kél a ritmus,
Ki lehet más, mint Március?
Suhancképű örök gyerek,
Ibolyák között hempereg.

Bamm! Ütött a bolond-óra:
Április jön kézfogóra.
Úgy hírlik, hogy róka koma
Benősül a tyúkos ólba.

Orgona ág, madár ének,
Május dalol kedvesének.
Májfát állít kapujába.
Virágot tűz a hajába.

Sugár lábát nyakba öltve,
Június száll a mezőre.
Vakáció, gyerekjáték,
Tópart, móka– nagy ajándék.

Illés szekér– zeng a zápor,
Júliusban mégsem fázol.
Alma, körte, édes eper
Te rád vár, ha megéhezel.

Búzatábla közepében,
Augusztus jár nagy kevélyen.
Hullócsillag lépte nyoma.
Fényes tejút az otthona.

Szagos szőlős, nagy mulatság,
Szeptemberi kiskirályság.
Víg nóta száll a kertekből,
Széna, szalma egy sorba dől.

Felkacag a vadgesztenye,
Októbernek barna szeme.
Sárga, rozsdás, vörös levél,
Az ősz húrjain szépen zenél.

Ködös, fagyos, morc kisember
Jön szélháton – ő November.
Kezét, lábát csípi a dér,
S mögötte már lohol a tél.

5 év 4 komment

 

Te kolduskirály! Gyalogutak

mezítlábas hőse; pogány sorsok

hárfása vagy, ribancok szeretője!

 

Hol van Márta, Judit, Flóra-

a legnagyobb hazugok?!

És Isten tudja, ki bántott még,

akiről nem tudok…

 

Anyád megcsalt! Mit szólsz hozzá?

Hadészt tömi fazékból.

Kenyeret süt neki lisztből, sóból

s mézédes porodból.

 

Ezt szereted? Ki beteggé tett?

Csak rápazaroltad magad!

Most ki írja meg helyetted a

sínekre nőtt szavakat?!

 

Attila, te szerencsétlen,

hová rejtsem kincsedet?!

„A semmi ágán” ül kis szíved,

miért szeretted, ki megvetett?

 

Nézz rám te gaz! Én

szeretlek! Én úgy szeretlek,

ahogy vagy!

Én úgy szeretem kérges csontod,

Mint más eleven húsodat.

 

 

 

5 év 3 komment

Magasra rendelte Isten a napot

fakoronákra merész hegycsúcsokra

egy mezítlábas lidérc

tapasztotta oda

sárral elkevert

izzadó lángokkal

s most minden csöpög tőle

véreres a táj

egy aranysárga búzaszemben

reszket a szűz nyár

megbontott hajába

ezerjófű leng

mint pucérfenekű angyalok nevetése

cseng a fülekben

aztán megpattan valami

s szüzességét vesztve

a nyár mint kócos csitri

rohanni kezd

nevetve

 

.

6 év 7 komment

Apámba beleroskadtak az évek.

Homlokán a gondok feketék, 

fehérek. Belőlük lomha semmiséget

farag, s rám hányja forgácsait, mi

napvégén megmarad. Apám a világnak

vígnélküli senki. Pedig resti-vitéz, katona,

s férj is tudott lenni. Csöndes utak komor,

őszülő árnyéka, ki úgy jár-kel a kertben,

mintha tavaszt várna. Apám homlokán

búzamezők lengnek. Fölötte ágyat vet Isten

pár fellegnek. S ő álmodik: szebbet, 

mint az élet. Szebbet és jobbat, mint 

bárkitől kérhet. 

8 év 4 komment

Te a templom, én a világ,
Nyelvünk hegyén pogány imák.
Megyünk, megyünk a sötétbe,
Messze még a világ vége.
 
Zsoltárt dalolsz, én csitítlak.
Fejünk fölött csillag utak.
Futunk együtt a tejúton,
Szerelmemet beléd oltom.
 
Zsinóron csüng méla szívünk,
Keser?en, némán nyelünk.
Roppant holdak könnyeznek ránk,
Felitatja cserepes szánk.
 
Körülöttünk fedetlen ív,
Szöknénk, de már senki sem hív.
Állunk: s szótlan, kozmikus csönd-
Fénnyel a hajnal arcon önt.

8 év 9 komment

Mit tudom én miért,
De szeretlek nagyon.
Csak Isten, ki megért,
Mert neki még hagyom.

A mindenség feszít,
Mert rákattant a zár,
S most belülr?l nyerít
Ki rám egy vészmadár.

És zöldre vált a Hold,
Mert ? is beteg lett,
S fekszünk, mint sötét folt
Egy ellipszis felett.

9 év 16 komment

Hulló gyöngyök, ég-udvarok
Ballagó csönd, veled vagyok
 
Roppant utak, szikla-tet?k
Ne várjatok hajnal el?tt
 
Zizzen? tél szül? anyám
Csontig csillag vékony falán
 
Csorogj, csorogj meztelen jaj
Szürkül a dél, ?szül a haj

 

 

 

10 év Nincs Komment

Csak csönd… És zenél az éj.
Benned, bennem, titkosan.
Csak húzza bús vonóját
Míg a holdvirág fogan
 
Néha megtörik a fény,
Elfogy az emberölt?,
Dalol, zeng a t?zmadár,
És hallgat a “víg” költ?
 
És emésztik a rímek!
Ó… alliteráció!
Tollat! Papírt! Életet!
Pezsg? konspiráció!

10 év 6 komment

Ablakra feszül a csöndszagú éjjel.
A csillagok megolvadnak fölöttem,
Ásít az utca, s néma szerelemmel
Int felém, mint ki tudja, hogy figyelem.
 
Már nem tudom, földi-e vagy égi fény.
A horizont tág, és túl messze vagyok.
Az élet egy sötétzöld vászonfestmény,
S a közepén egy hatalmas sajt ragyog.

10 év 9 komment

Hajnali rím pattan, megtörnek a fények,
Álmok nyújtóznak az éjszaka derekán.
Lassan ring az éter, zajlik benn a lélek.
Aludj még pillanat, te könny? pihe lány
 
Szürkéllik az utca, nem szól öröm s bánat,
Harmat kavarog a jéghideg betonon.
Képlékeny az égbolt, lelkek szaladgálnak
Míg egy csillag kezét csöndesen megfogom

Pák Diána Szerző még nincsenek barátai.
Minden szerző, lektor, adminisztrátor csoportja.