Zajácz Edina : Tűzben

Nem vágytam
még így a csókra,
melegre, mit adhat gyufaláng.
Összefonódni a tűzzel,
ostobán kúszni egekre,
és fáradtan tarló tövébe bújni.
Újra lángol a nap,
bíbor hajnalán
szelek alá hullik a meztelen nász,
hogy ne lássa senki
élte alkonyán.
Nyomában csend,
zokogó, fekete gyász.
Elfeledett árva álmok fénye int,
karodban ringatózó azáleák.
Tegnapi magányban nem vagyok más,
mint monoton faladon
szakadt képfonák,
és szerelembe fúló cédaságom
szűz sóhaját
a válladra borítom.

Legutóbb szerkesztette - Zajácz Edina
Szerző Zajácz Edina 201 Írás
1975. november 22-én születtem Nyíregyházán. Végzettségemet tekintve általános ápoló és asszisztens vagyok. Apai nagyapám rokonságába tartozott Váci Mihály költő, az ő és Ady Endre költészete példa számomra. A vers szeretete végigkísérte gyermekkoromat, késztetést az írásra először tizenévesen éreztem. Ekkor még nem tudtam, de azóta igen, hogy a versírás művészet, feladat, amelyet hittel, tisztelettel és alázattal kell végezni. 2010-től a Poet amatőr költők oldalán publikálom verseimet, közülük néhány válogatás antológiákban jelent meg, illetve pályázatokon volt eredményes. Írásaimmal számos irodalmi portálon találkozhat a kedves olvasó. 2016-ban irodalmi munkásságomért Verő László díjat kaptam, ugyanebben az évben megjelent Csöndmadár c. kötetem és a Ratkó József Irodalmi Kör egyik alapító tagja vagyok. Igyekszem megtalálni és megmutatni írásaimon keresztül a magam arcát, az általam képviselt értékeket. Teszem mindezt úgy, hogy közben saját sorsomat és legbensőbb énemet tárom az olvasó elé. Két gyönyörű fiam van, szárnyaszegett angyalként kaptam a földi létbe Márkot, akinek ápolása kitölti napjaim huszonnégy óráját, Levi pedig színesre festi azokat.