Hol volt, hol nem volt. Legalábbis azt hiszem. Álommanó jött és szorgalmasan hintette az álomport, jutott belőle a szembe is.
Történt egyszer — mert remélem, hogy csak egyszer —, egy mesebeli jávorszarvas csorda elárasztotta a várost. Nagyváros, nagy csorda, nagy szarvas: legalább másfél lónyi darabonként. Mint a mesében.
Kiálltak a nagyobb kereszteződésekbe, és figyelték az autósok és gyalogosok hadát, akik figyelték a jávorszarvasok hadát. Ez ment egy darabig. Még jó, hogy ezek a szarvasok műanyagból készültek, és állítólag a turisták csalogatása volt a cél. Hogy barátságosabbá tegyék őket, egyik-másikat rendőr-jávorszavasnak öltöztették, volt, aki tűzoltó, vagy vőlegény lett, szóval jól néztek ki, illetve jól kinéztek.
A gyerek dekorálni kezdték a hatalmas figurákat, megjelentek az első obszcén feliratok, „Az anyád egy kurva” — bájos hízelgésnek számított.
A mesebeli városatyák összeültek, tanácskoztak, majd jött a parancs.
Tilos firkálni!
Ez olaj volt a tűzre, mert hajléktalanok kedvenc szórakozását próbálta gátolni.
Ez a Jávorszarvas a turistáké! — harsogták a hírek — és majd az egész világ itt fog sorba állni, pénzt költeni.
Nem így történt.
A több száz jávorszarvast leszerelték és száműzték egy mesebeli műanyag erdőbe, ahol vidáman ácsorognak, és várják a mesebeli hatemeletes bérkacsát.
Ez a tervek szerint majd a tóban fog úszkálni… és majd jönnek a turisták, költenek, esznek-isznak, és az nagyon jó a városnak. A Kiskacsa fürdik című pajkos gyermekdal felváltja a nemzeti himnuszt, és a kiváló ötlet megünneplésére Juharfaszörppel koccintunk.
Legutóbbi módosítás: 2019.08.15. @ 11:32 :: George Tumpeck
